Modern Magyar Képtár Pécs II

Egy múzeumi gyűjtemény a benne található értékeken túl, illetve részben azok által rengeteg másodlagos információt is tartalmaz. A művek története, a művészettörténet és a gyűjtemény története e helyt találkozik. A „Pécsi Képtár” gyűjteményének közel fél évszázados története - melynek kifejtésére természetesen az adott hely nem elegendő -segítséget ad a korszak kultúrpolitikájának a megértéséhez, adalék ahhoz, miként működött a rendszer. A pécsi művészeti muzeológia létrejötte 1955-höz köthető, amikor a fél évszázados múlttal rendelkező múzeumba Hárs Éva személyében művészettörténész került. (Különleges egybeesés, hogy e kiadvánnyal bemutatni tervezett kiállításunk, a Modern Magyar Képtár Kortárs Gyűjteménye legkorábbi /nyitó darabja, Ország Lili: Cipők című festménye is erre az évre datálódik.) Hárs Éva tevékenységének köszönhetően valósult meg Gegesi Kiss Pál akadémikus 1957-es adományozása, a Modern Magyar Képtár megalapítása. Az első években ideiglenes helyen, a Néprajzi Múzeum Rákóczi úti épületében a cél érdekében lebontott kiállítás helyén volt látható Forgács Hann Erzsébet szobrai mellett a meghatározó részben a két világháború közötti progresszív magyar alkotók műveit tartalmazó grafikai és festmény kollekció. A Képtár csak 1963-ban költözött a Szabadság utca 2. számú épületbe, mely három évtizeden keresztül próbált -egyre kisebb eséllyel - megfelelni a hatvanas évek közepétől extenzíven gyarapodó gyűjtemény bemutatási követelményeinek. Mégis, ez az épület volt a KÉPTÁR, mely hosszú ideig egyedüli múzeumi állandó bemutatóhelye volt Magyarországon a legújabb képzőművészeti törekvéseknek. A Janus Pannonius Múzeum képzőművészeti gyűjteményének sajátossága Pécs város és Baranya megye más művészeti fórumaival való kapcsolatából adódik. Szentendrét a városhoz lokálisan is kötődő alkotók munkásságát reprezentáló életmű-kiállítások jellemzik. A Szent István Király Múzeumban közel négy évtizeden át dolgozó kollégák múlhatatlan érdeme a XX. századi magyar képzőművészet korszakainak, karakteres irányzatainak, alkotóinak felfedező erejű, értelmező és dokumentáló bemutatása időszakos kiállításokon, s ehhez kapcsolódóan, különösen a kortárs gyűjtemény főművekkel történő gyarapítása. A Janus Pannonius Múzeum képző-művészeti gyűjteménye állandó kiállításai közül - hasonlóan Szentendréhez - az un. Múzeum-utcában található életmű múzeumok a legismertebbek. Egészen pontosan a Vasarely és a Csontváry Múzeum, míg az ugyanitt elhelyezkedő, Pécshez ezer szállal kötődő, az európaiság szellemét és a modern művészet lángját évtizedekig őrző és bölcsen tápláló mester, Martyn Ferenc, vagy a közeli Pécsváradról a harmincas években Prágán át Svédországba menekülő Endre Nemes, a Svéd Akadémia professzora emlékmúzeuma méltatlanul kevéssé látogatott. A pécsi gyűjtemény jelentőségét, másságát a többi vidéki múzeummal szemben az adja, hogy - a Magyar Nemzeti Galéria mellett - képes a XX. századi magyar képzőművészetről - főművekkel - áttekintő képet adni. Köszönhető ez annak, hogy - a többnyire egyéni alkotók bemutatását vállaló - időszakos kiállítások megrendezése mellett kiemelten kezelte gyűjteményének gyarapítását, melynek során több - különösen a század első felének modern irányzatai képviselőinek alkotásait őrző - magán-gyűjteményt szerzett meg jelentős városi és megyei támogatással. Döntően e kollekciók egyesítésével - tekintettel arra, hogy a század első feléből a múzeum számottevő művészeti anyaggal nem rendelkezett - jött létre a gyűjtemény bázisa, melynek válogatott része látható a Modern Magyar Képtár I. (1890-1950) című állandó kiállításon.