Vita Pauli Kitaibel

Napjainkban, amikor egy olyan nagy jelentőségű évfordulóhoz közeledünk, amilyennel kevés ország dicsekedhet a világban — tudniillik a Magyar Királyság megalakulásának, a magyar államiság fennállásának ezeréves évfordulójához, büszkeséggel kell hogy eltöltsön bennünket népünk, nemzetünk életrevalóságának, szívósságának, rátermettségének ama nagyszerű bizonyítéka, amit Kitaibel Pál ragyogó tudósi életpályája jelent. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert kulturális és közéletünket több oldalról is számos vélemény, megnyilatkozás borzolja, amelynek rejtett vagy kimondott célja nemzeti identitásunk tudatának lekicsinylése, elbizonytalanítása. Pedig abban, hogy a magyarság koronként kisebb vagy nagyobb mértékben, de folytonosan jelen volt Európa kultúrájában, politikájában és történelmében, magyarság-tudatunk jelentős fenntartó erőként működött. Ahogyan a középkorban, a lovagi tornákon, egy-egy nagyhírű bajnok győzelmeivel messze földön ismertté tette népe, nemzete kiválóságát, később, a renaissance idején a mesterségek és a művészetek művelői szereztek hírt és megbecsülést országuknak. A felvilágosodás korától kezdve a tudomány is belépett a kiválóság mértékei közé. A török hódoltság 150 éve alatt, majd a Rákóczi szabadságharcban kivérzett ország már a 18. század végére felmutatja Európának az első magyar polihisztort, a kémiában, biológiában és földtanban egyaránt nemzetközi hírű, kiváló orvost (!), Kitaibel Pált. A tudósok akkorra már dicsőséget szereznek hazájuknak, és az e fölött érzett büszkeség tükröződik Kitaibel sírfeliratának záró sorában: „Gaude Hungária quae talem tulisti” „Örvendj Magyarország, hogy ily fiad lehetett.” Kitaibel valójában egy csoda. Tudományos felkészültsége, szerteágazó munkássága, bámulatos fizikai állóképessége, amellyel az akkori viszonyok között többször körbeutazta az országot, a Felvidéktől a Bánságig és Dalmáciáig, szinte elképzelheteden. Ásványvizeket elemzett, növényeket és állatokat gyűjtött, fél Európa botanikus kertjeit ellátta az általa felfedezett mintegy 300 növényfaj élő példányaival, botanikus kertet létesített, majd ezt áttelepítette; földtani és szeizmológiai megfigyeléseket tett, az egész akkori tudományos világgal levelezett. Mindez emberfelettinek tűnő teljesítmény, különösen ha számításba vesszük az akkori lehetőségeket, az élet akkori ritmusát - és az akkori egészségügyi, közbiztonsági viszonyokat. Amikor a hazai láp- és mocsárvidékek kiterjedése a mainak legalább húszszorosa volt, s a malária meg a sárgaláz megszokott betegség a vizenyős vidékeken. Kitaibel kutatóútjain több mint 20 000 kilométert tett meg ilyen viszonyok között, földutakon, szekéren! De hiszen ezt már korábban többször leírták, méltatták, különösen Gombocz Endre Kitaibel útinaplóinak megjelentetésekor, később pedig Jávorka Sándor kitűnő életrajzi monográfiájában.