A soproni német gyermekdal

A gyermekdalnak pontos definíciója máig sincsen, sőt kísérletek is csak gyér számban találhatók. E feltűnő jelenségnek több oka van; ha a népdalnak, amelynek köre és hovatartozása pontosan meg van határozva, is nehéz helytálló definíciót adni, mennyivel nehezebb ez a gyermekdalnál, melynek sem köre, sem tartalma, sem helye nem szorítható szigorú határok közé! A gyermekdal elméletének kifejlődését nagyban késleltette az a körülmény, hogy sokáig a népdalhoz tartozónak vélték és avval együtt tárgyalták; később, amikor a gyermekdalgyűjtés úttörői, Rochholz, Böhme stb. kiadták nagybecsű gyűjteményeiket, a figyelem inkább az e dalokban felfedezett mitológiai és történelmi vonatkozások, mint e műfaj rendszeresítése felé irányult; innen van, hogy az, akitől leginkább lehetett volna várni a gyermekdal hovátartozásának megállapítását, Böhme is csak tapogatózva, a lényeget meg sem említve, siklik tovább e kérdés mellett. Töb- bet tesz Wehrhan, aki „Kinderlied und Kinderspiel“ (Leipzig, 1909) c. művében helyesen teszi a gyermekdalt a népdal és közmondás közé, anélkül azonban, hogy ezen eljárását megokolná ; mert amit a gyermekdalnak a népdallal való összehasonlítása közben mond, épp úgy ráillik a népköltészet többi fajára is. A gyermekdalgyűjteményekben mindazon gyermekes hangú dalok és versek foglaltatnak, melyeket a gyermekek szórakoztatására vagy oktatására énekelnek vagy elmondanak, tekintet nélkül az éneklőnek vagy a vers szerzőjének korára. E költeményeknek természetesen külső formája is mutatja, hogy a népdallal némi rokonságban vannak; hogy a gyermekdalok sem tartják meg eredeti alakjukat, hanem vándorlásuk közben szám tálán változatra oszolva élnek tovább, a népköltészetnek általános tulajdonsága és a jelen esetben nem bizonyít semmit, mert ezen jelenség megvan a népmondánál, népmesénél stb. is. A döntő ok, mely nem engedi, hogy a gyermekdalt a népdal egy alosztályának tekintsük, az éneknek egyes esetekben való hiánya; mert míg a népdalhoz az ének elválaszthatatlanul hozzátartozik, addig a gyermekdalok igen nagy részét csak elmondják, minden dallam nélkül. Ezen utóbbiakat tehát jog szerint nem is szabadna daloknak nevezni; minthogy azonban a gyermekdal kifejezés az általános használat folytán már szinte terminus technikus lett, én is megtartom ezen elnevezést mindazon esetekben, mikor a gyermekdalok összességéről van szó ; az egyes éneknélküli verseket azonban gyermekrímeknek nevezem. Ezen gyermekrímek tehát nem tartoznak a népdalhoz; legközelebb a szintén dallamnélküli közmondáshoz állanak, melyeknek rövidsége, sőt keletkezésmódja is nem egy tekintetben a gyermekrímekre emlékeztet. Hogy az ú. n. fegyelmezőrímek tartalomra is megegyeznek a közmondással, a cél közösségéből következik.