A cinikus filozófia

Sokratesben gyökeredzik a görög bölcselkedés, s a görög tudomány. Platón és Aristoteles. Természetes fejlődésben látjuk kiválni a nagyszerű kezdetekből a mesterét meghaladó filozófiát és szakszerű tudást. Platón az állam fönséges tervének magasságára emeli azt az ethikát, mely Sokratesnél még csak az egyén személyes értékét állapítja meg és társas életét szabályozza. Aristoteles örök időkre szóló logikai kategóriákká avatja önismereteit, melyek kútfeje a Sokrates tisztázta fogalom. A nagy gondolkodó és alkotó Platón, a nagy tudós és rendszerező, Aristoteles közös forrásából ittak annak a bölcsességnek, mely földi életében a Sokrates nevet viselte. Ámde Sokrates hatása ebben korántsem merült ki. Nála minden a személyes érintkezés, a személyes befolyás varázsa. Csodálatos egyéniségnek kellett lennie, hogy annyira magához csatolta a legkülönfélébb embereket és egyetlen közös iskola tanítványaivá tette azokat, kik egymásnak származás, nevelés, foglalkozás, vérmérséklet okán heves ellenségei voltak, mint Platón és a Sathon szerzője, Antisthenés, az arisztokrata s a rabszolgáló fia...