Bevezetés Melanie Klein munkásságába

Ez a könyv azon az előadás-sorozaton alapul, amelyet sok-sok éven át a londoni Pszichoanalitikus Intézetben tartottam. Mivel a hallgatók sokszor kérték tőlem előadói jegyzeteim kéziratát, úgy ítéltem meg, hogy hasznos volna azt összeszerkeszteni és könyv alakban kiadni. A tanfolyam célja az volt, hogy bevezesse a hallgatóságot abba a munkába, amellyel Melanie Klein hozzájárult a pszichoanalízis elméletéhez és gyakorlatához. Mivel a hallgatók kiképzésük harmadik évében vettek részt rajta, magától értetődik, hogy igen alaposan ismerték Freudot. S miért korlátozott számú előadásban csak egyszerűsítve és vázlatosan lehet visszaadni Melanie Klein elméleti fejtegetéseit, saját klinikai eseteimet hívtam segítségül, hogy minél jobban megértessem őket - hiszen a pszichoanalitikus elméletek klinikai tapasztalatból származnak, és céljuk az, hogy a klinikai anyagot megvilágítsák. Az előadásokat bevezetőnek szántam, amely nem helyettesítheti Melanie Klein saját írásainak tanulmányozását. Inkább olvasói útmutatóként használható. A szövegben semmiféle hivatkozás nem szerepel, mivel számuk túl nagy lett volna; ehelyett minden fejezethez hozzáfüggesztettem az odavágó irodalom jegyzékét. (A szerkesztés során ezeket az irodalomjegyzékeket a kötet végén külön fejezetben egyesítettük. A szerk.) Mindenütt ragaszkodtam M. Klein kifejezéseihez, egyetlen kivétellel - a paranoid-szkizoid pozíció kórlélek-tanáról szóló fejezetben, itt ugyanis Bion munkássága olyan egyedülálló helyet foglal el, hogy megtartottam az ő szakkifejezéseit. Csatoltam a könyvhöz M. Klein műveinek angol nyelven hozzáférhető teljes, időrendi bibliográfiáját, valamint a munkásságát érintő kritikai írások válogatott jegyzékét. A fejezetek sorrendje ugyanolyan, mint az előadásoké. A pszichoanalitikus elmélet fejlődése bizonyos szempontból fordítottja az egyén fejlődésének. Freudot felnőtt neurotikusok tanulmányozása vezette el előbb a gyermekkorról, majd a csecsemőkorról tett felfedezéseihez, úgyhogy minden egyes korábbi fejlődési szakasz feltárása gazdagítja és világosabbá teszi a későbbiekről való ismereteinket. Hasonlóan járt el Melanie Klein, akit a gyermekekkel végzett munkája ahhoz a felfedezéshez juttatott, hogy mind az Ödipusz-komplexus, mind a felettes-én (szuperego) jóval korábbi életkorban jelenik meg, mint azt feltételezték. Tovább kutatva, Klein eljutott az Ödipusz-komplexus gyökereihez, azután ahhoz, hogy formába öntse nézeteit a depresszív pozícióról, s végül a paranoid-szkizoid pozícióról. Ha munkásságát időrendben követjük, sokkal világosabban látjuk annak kapcsolatát Freud műveivel, és nyomon követhetjük elméleti fejlődésének minden állomását. Másrészt annak is megvan az előnye, ha rögtön a csecsemőkornál kezdjük és megpróbáljuk leírni az egyén lélektani fejlődését, ahogy azt M. Klein elméletének fényében látjuk. Ha viszont ezt az utat választjuk, azokkal a fejlődési szakaszokkal kell kezdenünk, amelyek lélektani jelenségei a legtávolabb esnek a felnőtt tapasztalatoktól, a legnehezebben tanulmányozhatók, és ezért - s ez nem meglepő - a legvitathatóbbak.