Emlékkönyv Losonczy István professzor halálának 25. évfordulójára

A volt tanítvány és munkatárs tiszteletével emlékezem meg Karunk egykori neves professzoráról, Losonczy Istvánról. A még életben levő diákjai és tanártársai gondolatában még élénken él a 32 éves korában, 1940-ben egyetemi tanárrá kinevezett, szép karrier előtt álló fiatal oktató szigorú tekintetű, de érzékeny lelkületű alakja. Rendkívüli tehetsége a jogfilozófia és az anyagi büntetőjog tudomány alkotó továbbfejlesztésében mutatkozott meg. Az 1937-ben kiadott „A mulasztás okozatossága” ma is mértékadónak tekintett mű, amelyet a hazai és a külföldi jogtudósok azóta is hivatkozási alapnak tekintenek. „A tettesség és részesség a büntetőjog rendszerében” c. monográfiája (1966) 40 év eltelte után is példája a fegyelmezett gondolkodásnak, a tudományos alaposságnak és a szigorú, következetes logikai módszer alkalmazásának. Jogfilozófiai munkásságának érdemeit a 2002-ben Karunkon szervezett tudományos rendezvény jelenlevői elismeréssel méltatták. Ebből az alkalomból jelentette meg a Szent István Társulat Losonczy István „Jogfilozófiai előadások vázlata” című posthumus írását, amely egyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hivatalos tankönyve. Tudományos karrierjét a II. világháború utáni hazai rendszerváltozás kettétörte. Újkantiánus szellemi tájékozottsága lehetetlenné tette, hogy a mraxista-leninista ideológiát átvegye. Az 1950-es években tett kísérletezései azt mutatták, hogy az idealizmus és a materializmus szintézisbe hozására irányuló törekvései nem hozták meg az önmagával szemben is támasztott elvárás sikereit. Furcsa kettősséget jelentett számára, hogy ebben az időszakban a büntetőjogi tanszék vezetőjeként ráhárult a szovjet büntetőjog és eljárási jog előadásainak terhe. Nem találta helyét a megváltozott világrendben, egyre zárkózottabbá vált, igyekezett rövidre fogni tartózkodását a Tanszéken. Többször tanúja voltam a vívódásainak, a meg nem értett ember keserűségeinek. Most, halálának 25. évfordulóján a volt tanítvány tiszteletével hajtok fejet egykori tanítómesterem emléke előtt.