Nevelésügyünk húsz éve 1945-1964

A kötet a hazai neveléstörténet-írás első kísérleteinek egyike, hogy nyomtatásban mutassa be népi demokratikus nevelésügyünk húszéves fejlődését. A marxista-leninista történetírás fontos feladatának tekinti a közvetlen múlt vizsgálatát. A nevelésügy — ha késve és egyenetlenül is —, de követte a politikai, gazdasági fejlődés, a szocialista építés ütemét s egészében megfelel a szocializmus teljes felépítésén fáradozó társadalmunk követelményeinek. A szocializmus alapjainak lerakása, mint egy rendkívül jelentős periódus határköve, a neveléstörténelem számára is lehetővé, egyben szükségessé teszi a fejlődés legáltalánosabb törvényeinek, azok sajátosságainak felvázolását és tudományos elemzését. A jelen alkalommal nem is került sor a nevelésügy valamennyi területének, a pedagógiai gyakorlatnak problématörténeti feldolgozására, s a felsőoktatással is csak egy tanulmány foglalkozik, mégis úgy érezzük, hogy a 12 tanulmány együtt és egészében bemutatja a neveléstörténeti folyamat fő vonásait, azt az utat, amelyet a felszabadulás óta a demokratikus köznevelésért, majd a szocialista pedagógia kialakítása érdekében megtettünk. A tanulmányok jelen formájukig hosszas előkészület után jutottak el. A kutatások már 1959 őszén, a Pedagógiai Tudományos Intézet irányításával megkezdődtek, majd az Országos Pedagógiai Intézet támogatásával tovább folytatódtak. 1961-ben és 1962-ben sor került e tanulmányok első publikálására. (A didaktika fejlődése címűt kivéve, amely a jelen kötet számára készült el.) A kétkötetes mű azonban — mintegy kísérletképpen s a kritika segítségére is várakozva — mindössze 200 példányban rotaprint eljárással látott napvilágot. A kötetek kéziratait a fenti két intézet pártszervezete és vezetője lektoráltatta, megjelentetésüket szorgalmazta és messzemenően támogatta, majd megjelenésük után a Magyar Tudományos Akadémia Neveléstörténeti Albizottsága is megvitatta. Mások is hozzászóltak, bírálatot mondtak s újabb, a nyomtatást előkészítő lektorálásokra is sor került. A felmerült szempontokat a szerzők felhasználták tanulmányuk továbbfejlesztése érdekében, és ebből a célból újabb kutatásokat, forrásfeltárásokat is végeztek. A hosszas munkálatok, a sok közreműködés, vita, segítség ellenére is valamennyi szerző az itt — most már szélesebb körben — megjelenő tanulmányát csak a kutatás első lépéseinek, egyben első eredményének tekinti. Újabb szempontok és feladatok elengedhetetlenné teszik a további kutatásokat, e tanulmányok továbbfejlesztését, a forrásbázis és a tárgy kiszélesítését. Szeretnénk azonban hinni, hogy már a jelen feldolgozások is — minden fogyatékosságuk ellenére — a népi demokrácia körébe vágó neveléstörténeti kutatások megalapozásának tekinthetők, és a következő munkálatok kiindulási pontjául szolgálnak.