A harcsafogás trükkjei

Tavasz van. Első igazi horgásznapom. A fűzfákon még akkora levél sincs, mint az a bizonyos mindig emlegetett ’’egérfüle”, csak rügyek vannak. Hirtelen köszöntött be a 8-12 Celsius fokos ’’kánikula”. Hétfő óta süt a nap. Janival egész héten az eget kémleljük. Csütörtökön megszületik az elhatározás, holnap megyünk harcsázni, egész éjszakára, vagy ameddig bújuk. Pécsről megyünk Somogy megyébe. Kb. 100 km-re van egy tó. Igazi vadregényes, elárasztott, lapos. Egy széles völgy, hegyek nélkül. Lábon állnak az elárasztott fák. Zsombékkal szegélyezett szigetek találhatók itt, a tavat hosszú nádfalak, kacskaringós csatornák, rejtett átjárók teszik igen vonzóvá. Vize nem mély. A tó közepétől hátrafelé 80 cm-től fél méterig csökken. Körös-körül mocsár, ingovány, zsombékok övezik. A partról csak kevés helyen, a gát és a csónakkikötő körül horgásznak. És hogy még nehezebb legyen a horgászat, a tó 5/6-od részét, szinte a teljes felületét, tavasz végétől egészen a tél elejéig összefüggő töklevéltakaró borítja. Csónakkal sem könnyű közlekedni rajta. Kocsikeréknyi pontyok turkálnak benne. A megriadó, lábnyi amurok torpedóként hasítják a vizet. Ebben a környezetben nekik még a 0,60-as damil eltépése sem akadály. Minket nem érdekelnek, csak a harcsák, amiből rengeteg található a tóban. Jól érzik magukat a számtalan búvóhelyen, a szinte háborítatlan környezetben. Az ideális ívóhelyek is közrejátszottak az elszaporodásukban. A tó tele van takarmányhallal: bodorkával, vörösszárnyú keszeggel, dévérrel, amik a tökleveleken található bogarakkal táplálkoznak. Ezek a bogarak egyébként a töklevelek kártevői. Ha netán a népes harcsaállomány mégis ritkítaná őket, gondoskodik apróhal-utánpótlásról a 3-4 méter széles patak, ami táplálja a tavat, és amibe számtalan halastó levezető árka torkollik. Megesett, hogy nyári felhőszakadáskor egész halastónyi süllőivadék szökött a patakba, onnan a tóba. Lehet is fogni szép darabokat. Most nincs a vizen töklevél, szabadon gördülhetnek a hullámok az egész tó hosszában. A mi csónakjaink a parton hevernek. Rövid a délután, két óra van. Hat körül már sötétedik. Nem javítunk csónakot, majd holnap. Az egyesület vasladikjával megyünk, elég terjedelmes, ketten elférünk benne. Jobban szeretünk egyedül horgászni, de ez a nap, a mai, kivétel. Élvezzük a szikrázó napsütést, mélyen leszívjuk a tavaszra jellemző sarjadó fü illatát, ami most a víz szagával és némi füsttel keveredik, amelyet a falu felől hoz egy lenge fuvallat. Pezsgő durran. Gyors csónakba-pakolás, és már vízen is vagyunk. Végignézek magunkon. Mindkettőnknek tiszta új botok villannak elő a bottartóból. A tél szerzeményei. Az orsókon vadonatúj damilok, a horgászládák kifényesitve, horoggal, ólommal feltöltve.