Népkönyvtárak szervezése

Mint távoli földrengés, morajlik föl a mélységből valami ismeretlen hang, szokatlan zajgás: ama milliók szavának zagyva zsivaja, akiket eddig hangtalannak gondolt a világ. Világosságot kér, de kérése már-már zsarnoki követeléssé szilajul. «A közállapotok rendjének szociális reformjai», — ez elodázhatatlan nagy kérdés előtt áll a társadalom! Mint a babyloni palota falán a lángírás, figyelmeztet és int, sürget és megoldást követel. Nem elégszik meg többé kiváltságos elmék theoretikus fejtegetéseivel, hanem odahagyva a csöndes várakozás állapotát, tettre készen síkra lépett. A fenyegető vihar jelensége nem tagadható le többé ; nem rémlátók víziója az, hanem elháríthatatlan valóság, amely azt követeli, hogy vele szemben, vagy oldala mellett állást foglaljon a társadalom minden tagja. S a részben megtámadott intelligens elemre háramlik a kötelesség, hogy ez irányban a kezdő lépéseket megtegye. Neki kell óvóintézkedéseket létesítenie, hogy elvegye a gyűlölködés élét, meggyőznie az elmaradottságában elfogult ellenfelet a maga önzetlen jóakaratáról s meggyőznie a szenvedelmes gyülölködőket arról, hogy társadalmi téren a békés megegyezés mindig több sikerre vezet, mint az ököl ereje. A kérdést mindenki nehéznek, bonyolultnak ismeri, olyan gordiusi csomónak, mely milliónyi összeütköző érdek kusza fonadékából állott elő. Ha már nem is szedhetjük szét szálaira teljesen, keressünk benne olyan főfonalat, amely baj nélkül kibonyolítható. Nem tudom, hány lesz ilyen, — de egy bizonyosan van! A szociális kérdésnek, — mint ismeretes, — egyik lényeges és meglehetősen önálló alkotórésze a népmívelés kérdése. Nem egy neves szociológus vélekedése szerint ezen nyugszik az egész nagy problémának súlypontja; mindenesetre jóval jelentősebb, mint az anyagiak terén való segítségnyújtás. Különféle alkalmakkor sokan hangoztatták már, hogy : «Végső és legmélyebb alapja a mindannyiunk feje fölött lebegő szociális veszedelemnek nem a vagyoni disszonanciában keresendő, mint inkább a szellemi javak eloszlásának óriási különbségeiben». Bizonyos igaz, hogy anyagiakban, — a nagy átlagot tartva szem előtt, — nincs oly nagy eltérés s a segedelemre szorulók százaléka tetemesen kisebb, mint a műveltség terén, ahol valóságos örvény tátong egy kisebb töredékű intelligens csoport s a milliókra rúgó műveletlen nagy tömeg között. Az e téren kifejtett munkálkodásnak: az ellentétek megszüntetésére törekvésnek van e mellett egy fontos és eléggé nem méltányolható előnye; az t. i.: hogy ez a probléma megoldható!