Az opricsnyik egy napja

Vlagyimir Szorokin, a mai orosz irodalom nemzetközi sztárja, nagy kísérletezője és igazi botrányhőse. Különös, gyakran utópisztikus világát, a vad nyerseség és a költőiség végletei közt mozgó, egyedi stílusát a magyar olvasó leginkább A jég című regénye alapján ismeri, amely mind könyv formában, mind színpadi változatban nagy sikert aratott, és már második kiadásban lát napvilágot magyarul. Szorokin valós tényből, képzeletből, politikumból és költészetből. ösztönből, kínból, erőszakból szőtt fantasztikus világa nem ismer gátakat és határokat. Meg is gyűlik a baja az erkölcscsőszökkel, a konzervatív kritikával és időnként a hatóságokkal is. Olyannyira foglalkoztatja az orosz történelem mély elnyomás- és erőszakhagyománya, hogy sikerült "az orosz de Sade" címkét is magára ragasztatnia. „Az erőszakot gyerekkorom óta úgy élem meg, mint valami természeti törvényt, az elnyomás pedig a mi országunk sötét energiája” - mondta a Dér Spiegelnek egy 2007-es interjúban, amelyben elismeri: az erőszak valóban központi szerepet játszik írásaiban, és ez tudatos írói magatartás. „Az elnyomás és az erőszak olt van minden államhivatalnok hatalmi arroganciájában, ott a Kreml szuperhatalmi mentalitásában.” |Hátborzongató víziót vetít elénk Vlagyimir Szorokin legújabb, szélsebesen világsikert aratott regénye, Az opricsnyik egy napja. 2028-at írunk. Győzött a „nemzeti eszme". Oroszországba visszatért a züllött Nyugattól fallal és terrorral elzárkózó „Szent Oroszország" szelleme és vele a monarchia. Rettegett Iván modellje. A külső kapcsolatok az olaj, a gáz és a többi nyersanyag kereskedelmére szűkültek. Ebben a jövő-vízióban a XVI. századi orosz történelem rendje és a modern idők vívmányai jól megférnek egymással. Noha van mobiltelefon és televízió, a szereplők a legjobb nyugati autómárkákon közlekednek (igaz, kutyafejes jelzéssel), a trónon ismét a cár atyuska ül, betiltották az összes „nyugati” szabadságjogot, visszaállították a rendiség intézményét, a kínzást és a testi fenyítést, s könyveket égetnek. Újra itt az "opricsnyina" is. Rettegett Iván magánhadserege, KGB-je, Gestapója. A regény Komjaga opricsnyik egy napját beszéli el, ami szörnyű másnapossággal kezdődik egy vad orgia után a Kreml termeiben. Aztán a másnaposság oldódik, és kezdődik a „munkanap”: az opricsnyik elindul szokásos napi büntető útjára... A szerző tagadja, hogy napi politikai indítékok mozgatták volna a regény megírásakor. Egy helyen így nyilatkozik: „Oroszország olyan, mint egy úszó jégtábla. Ha elszabadul, meg sem áll a máig velünk élő 16. századig." Az opricsnyik egy napja - szerzője szerint szatíra - éppen ezt elszabadult „visszaúszást” jeleníti meg.