Kant metafizikai törekvései

Az ión hilozoizmustól Bergson intuícionizmusáíg a filozófia gerince mindig a metafizika. Akár a vizet vagy a levegőt, akár a mcnaszt vagy az akaratot tartom az (...) mindegyik metafizikai talajban keresi. A metafízikum sóvárgása, a haupáÉeiv emocionális affektusa azonban szinte meghatározhatatlanná teszik a metafizika fogalmát, mert pszichikai alapjánál fogva az ordre du coeur-be tartozik, amelyről tudjuk, hogy ineffabile et incomparabile. A metafizika infínitizmusából következő indefinitizmusának ellenére mégis sokan megpróbálkoztak a definiálásával. A metafizika névvel jelölt npujTti cpiXocrocpía lehet vagy ontológia (W. Jerusalem) vagy kozmoteoria, világnézettan pH. Gomperz). Mind a két esetben azonban transiensek a problémái. A parmenidesi tiszta létről szól a príma philosophia, reális adottságaival szemben. A Stagíríta szerint azt kutatja a metafizika, mi a ,,lét‘‘ mint lét általában, rj őv nem konstatálja azt, ami van, tó őti, hanem azt keresi, miért van, tó öióti. A metafizika a lét princípiumait (ratio entis) kutató tudomány. Az aristotelesi transcendens metafizika uralkodott egészen Descartesig. Nagy Albert és Aquinói Tamás transphysíca néven említik az „első filozófiát" és Bacon szerint a metafizika „de forma et fine” tárgyal. Descartes után ugyan differenciálódnak a metafizikai felfogások: monisták (Spinoza stb.), pluralisták (Leibniz stb.), dualisták (Descartes stb.), de fogalmát illetőleg még mindig az aristotelesi meghatározás a döntő, továbbra is a feltétlen alapelvekről szóló tudománynak tartják. Bayle a lét spekulatív tudományának mondja, Chr. Wolff és Baumgarten pedig az első ísmeretalapokat tárgyaló tudománynak tartja.