Ugo Foscolo és a romanticizmus corvina logo

Szerző: Lukić Gyula
Cím: Ugo Foscolo és a romanticizmus
Alcím: Doktori értekezés
Sorozatcím: Specimina dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinquecclesiensis ; 9. | Az Olasz Intézet kiadványai ; 1.
Megjelenési adatok: Dunántúl Egyetemi Nyomdája, Pécs, 1928.

coverimage Ugo Foscolo az olasz irodalomnak egyik legérdekesebb és sokat vitatott alakja, akinek műveiben egy forrongó, átmeneti korszak újító szelleme, az olasz múlt és jövő találkozása, a klasszicizmus és a romanticizmus kettős lelkisége jut kifejezésre. A XVIII. század végén a francia forradalom hatása alatt egész Európa szellemi élete nagy megrázkódtatáson ment keresztül. A régi társadalmi és gazdasági rendszer felborult, a régi életformák elavultak, a régi irodalom elvesztette életerejét. A századforduló Napoleon hatalmas egyéniségének varázsával indult meg, aki fegyvereivel felszántja egész Európát, melynek politikai és szellemi térképén nagy változások állanak elő. Európa népei nemzeti önállóságra törekszenek s megindul a szabadságharcok kora. Ugyanekkor az irodalom is szakított a XVIII. század gondolatvilágával és új utakat keresett, melyek a klasszicizmus meddőségéből a megújhodást hirdető romanticizmushoz vezettek. Ez a kultúrváltozás, mely Olaszországban és Franciaországban az empire-korszak után játszódott le, természetesen nem ment simán. A régi és új szellem szembenállása a fajok ősi ellentétéből táplálkozott. A romantika győzelme a germán szellem előretörését és térfoglalását jelentette s ez a klasszikus kultúrájú latin országokban erős ellenhatást váltott ki. A múlt hagyományai s az emberiség új ideáljai küzdöttek itt egymással. A romanticizmus megjelenését a népek nagy lelkiválsága előzte meg. Olaszország is a forradalmi években, a napóleoni háborúk, a nemzeti szabadságharc reményének és csalódásának korában egy lázas «Sturm und Drang» szellemi forrongásán ment keresztül. A forradalmárok az egyetemes felvilágosodás eszméit a gyakorlatba is át akarták ültetni. A nagy akarások és megváltó eszmék fellobbanását azonban keserves kiábrándulás és kijózanodás követte. Az észbe, a racionális világképbe vetett hit megingott, a felvilágosodás forradalma csődöt mondott s helyébe az elnyomott érzelmi élet egyeduralma lépett, melynek első megnyilvánulása a világfájdalom, majd a valláshoz, a népköltészethez, a primitív életérzésekhez és a történelmi múlthoz való visszatérés. Az 1800-as évek olasz írói még teljesen át vannak hatva a forradalom szellemétől s igyekeznek annak társadalmi vívmányait s az új, külföldről jövő szellemi áramlatokat a nemzeti múlttal összeegyeztetni s azokat a nemzet jövőjének szolgálatába állítani. Ebben a törekvésben a legkülönbözőbb elemek egyesülnek s a neoklasszicizmus képviselői sok tekintetben a romanticizmus előfutárai is.
Kategóriák: Irodalomtudomány
Tárgyszavak: Specimina, Olasz irodalom, Doktori értekezés, Európai romantikus irodalom, Ugo Foscolo
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Tartalomjegyzék