Váltakozó áramok elektromos ingerhatásáról

A sinus formában váltakozó áram által nem polározódó elektródoknál létrehozott periodikus koncentrációváltozásokat E. Warburg számította ki először. Az ő egyenletét használta fel Nernst a róla elnevezett elektrofiziológiai elméletben a váltóáram által létrehozott inger kiszámításánál. Egyenáramra a problémát H. F. Webers már 1879-ben megoldotta, önindukciómentes kondenzátorkisüléseknél pedig Eucken-nek sikerült a koncentrációváltozásnak az időtől való függését megállapítani. Mi e feladatot egyszerűen csillapított harmonikusan oszcilláló áramok esetére akarjuk megoldani és pedig azon feltételek mellett, melyeknél Warburg és Nernst is megmaradtak. Szállítson az egységnyi sűrűségű áram másodpercenként egy bizonyos sófajtából v grammaequivalenst az elektródhoz, vagy egy félig áteresztő hártyához, amely ezt a sót nem engedi át. Ezáltal koncentrációváltozások lépnek fel, amelyek viszont diffúziót idéznek elő. Az i=i (t) intenzitású áram másodpercenként vi sómennyiséget visz a membránhoz. Ugyanezt a >'i tömeget a diffúziónak rögtön el kell távolítania, mert különben a membrán legközvetlenebb környezetében végtelen nagy koncentráció-érték jöhetne létre. Jelölje z, amelyet a membrántól (arra merőlegesen) számítunk, az áram, illetőleg az ezzel ellenkező irányú sóáram irányát, akkor tehát z = 0-ra érvényes...