Az Evonymus Europaea carotinoid festékének vizsgálata

A növényvilág számtalan színváltozatának vörös és sárga árnyalatait sok esetben carotinoid-festék hozza létre. E festékek megismerése egy évszázad kutató munkája nyomán egyre bővül. Egyrészt a csoport tagjainak száma gyarapszik új képviselőkkel, másrészt régebbi festékek új forrásaként ismerünk meg különböző növényeket. Néhány év óta e pigmentek szerkezetének megismerése is annyira előre haladt, hogy némelyikük valószínű szerkezeti képletét is felállították. A mai növénychemia a carotinoid-festékek tizenkét típusát ismeri. Az 1907-ben R. Willstaetter és W. Mieg által először előállított Carotin és xantophyll mellett. 1909-ben Willstaetter és H. H. Escher az érett paradicsom festékanyagát: a lycopint, 3 évvel később a tojássárgában levő luteint különítik el. 1912-ben Willstaetter és H, J. Page a barna algák festékét: a fucoxanthint izolálják. 1927-ben Zechmeister L. és Cholnoky L. a paprikában levő capsanthint nyerik ki, ugyanez évben P. Karrer és H. Salomon a sáfrány festőanyagait állítják elő: az a, ß és /-crocetint. R. Kuhn és W. Wiegand a bixa orellanaban levő bixin előállítása után a physalis Alkekengi és physalis Franchetti festékét: a physalient különítik el, majd 1929-ben P. Karrer, H. Salomon és H. Wehrli a kukoricában fedeznek fel új festéket: a zeaxanthint. A nagy molekulájú, erősen telítetlen „poly-en festékek" szerkezetének felderítését sok kísérleti körülmény nehezíti meg. A constitutio meghatározására használatos eszközök részint oldhatatlan, gyantaszerű anyagokhoz, részint oly kicsiny bomlástermékekhez vezetnek, melyek már nem jellegzetesek a molekula eredeti szerkezetére. így a carotinból concentrált kénsav és ólomperoxd hatására, továbbá olvasztott kálilúggal, amorph, oldhatatlan termék keletkezik, zink-por-desztillációnál pedig különböző szénhydrögének szét-választhatlan keveréke áll elő. Azok a módszerek, melyek segítségével mélyebb bepillantást nyerhetünk a polyen-festékek szerkezetébe: a katalytikus hydrálás, az oxydáció ozonnal, permanganáttal, végül az oldalláncok és hydroxyl-gyökök quantitativ meghatározása. A festék kettőskötéseinek aktiv hydrogén-gázzal való telítését Zechmeister L. és munkatársai vezették be. Régebben a oarotinoidok magas molekulasúlyából bonyolult gyűrű-rendszerek jelenlétére következtettek. Azonban a Carotin hydrálásánál kiderült, hogy e festék: C40H56, kettős kötést tartalmaz, tehát — minthogy az enyhe beavatkozás gyűrű felbomlásához nem vezethet, — a carotin-imolekula vázát nem gyűrűrendszer, hanem nyilt szénlánc képezi. E lánc egy részében a C-atomokat egyszerű kötésekkel váltakozó olefinkötések: conjuigált kettőskötések kapcsolják össze. Tartalmaz a oarotin-molekula ezen kívül telített oldalláncokat és pedig methylcsoportokat is, tehát felépítésében, épúgy, mint a kaucsuknál, phytolnál stb. isopren szerepel.