A németség elterjedése és településformái Dunántúlon

Dolgozatom első részében a dunántúli némelségnek elterjedésével, — a második részében pedig településük formájával foglalkozom. Az első főrész főként településstatisztikai vizsgálatok eredményeit közli. Kiválasztva és különvéve áll itt a félig készen, félig nyersanyagban lévő (A magyar-honi németség településföldrajza és története c.) nagyobb munkámból a dunántúli fejezet. — Még a külföldi tanulmányutamon gyűjtöttem a törzsanyagot ehhez. E tárgykörből úgy a Berlini Tud. Egyetemi Magyar-, mint Földrajzi- és Történeti Intézetek szemináriumaiban tartottam előadásokat az 1922—23. években. Kisebb közlemények (pl. a szepesi németségről) már a Föld és ember c. folyóiratban is megjelentek. Magáról a dunántúli németségről azonban itt adom először vizsgálataim foglalatát. A magyarországi településformákról Prinz professzor müve alapján Halléban szintén tartottam Schlüter szemináriumában kolioquiumot, azonban a németségnek magyarhoni települési formáiról most végeztem, itthon tanulmányt. Főcélom: megállapítani a dunántúli német telepek for-matipusát. Lehetőleg megjelölni, hogy e települési forma kialakulása mennyiben függ a domborzattól? Ugy általában, mint lehetőleg részleteiben is, — kimutatni törekszem a Dunántúl németlakta tájain a domborzatnak a település formájára való hatását. E munkában csak a Dráva és Duna közén laláiható magyarhoni német települések tájait vesszük szemügyre. Pannonföld északi részét Dunántúlnak nevezik már jóideje külföldön is, nemcsak nálunk. „Transdanubien" németlakta morphológiai területegységeit nézzük tehát sorra. Az első feltűnő jelensége az itteni németség elhelyezkedésének az, hogy két nagy tája van Dunántúlnak, ahol a németség a táj egységes domborzatával kapcsolatban úgyszólván egységes nagy tömbjét adja a településeknek. Ezek a tájak: a Mecsek hegységcsoport és a Nyugati Középhegység csoportjának vidéke. A dunántúli pliocén táblákból kiemelkedő Mecsek szigethegységének völgyei és medencéi sürün teleszórtak német községekkel. (Tolna — baranyai németség) Nemkülönben — elég sok német telep található a Bakony—Vértes—Gerecse—Budai hegyek völgyeiben, — lősz köpenyes dombságain — s főleg terraszos völgységeiben. A Nyugati középhegység, a Tisia paleozoszkori tömbjének nagy romterülete. Felszínén mindenütt a másodkori tengerek meszes üledékével nem volna alkalmas a településre, ellenben löszös dombhátjain, s alluvialis völgyeiben megtelepedhetett a lakosság. Ezeken kivül harmadik nagy tömbjét a német településeknek Nyugatmagyarországon találjuk. Itt már nem egységes domborzati alapon él a németség. Ezen vidéknek morfológiailag különböző területeiből kiemeljük először is a Győri-medencének nyugati szárnyát, mely éles ellentétben a keleti- és északi szárnynak erősen magyarlakta területeivel, német helységekkel tarkázott. (Moson). Még tömörebben sorakoznak egymás mellé a Nyugati Kárpátok déli ágazatainak völgységi német telepei. (Sopron és Vas). A telepsürüség fokozatosan növekszik a német falvakkal teleszórt Magyar Alpok északi részén és a Stíriai magyar határdombságon. (Vas m.) Végül Somogy és Zala dombos vidékeiről csak keveset kell szólnunk, mert ezen jó magyar tájakon csekély a német telepek száma. Pannonföldnek morphológiai területeit megemlitenünk sem szükséges, mert egyesek, pl. Mezőföld, Dráva síksága stb. úgyszólván teljesen mentesek a német lakosságtól.