A pszichológiai tipusok pedagógiai jelentősése

A megértő pszichológia és a belőle kinőtt karakterológia a lelki élet megértéséhez nem általános érvényű pszichológiai törvények, hanem típusok alkotásával akar közelebb jutni. A tipológiai vizsgálatok feladata nemcsak abban van, hogy az egyént jellemezzék, hanem, hogy az egyén jellemzésére kategóriákat állítsanak fel. A tipológiai vizsgálatokkal szemben tudományos körökben nem ritkán tapasztalunk bizonyos elfogultságot. Utitz szerint a karakterológiának eleve le kell mondania arról a „nevetséges kísérletről", hogy a lehetséges egyéni jellemek sorát típusokba skatulyázza be, mert a legjobb típusok sem közelítik meg ezeket a jellemeket. Klages, akinek pedig bonyolult fogalmi rendszere tág teret engedne a tipológiai felhasználásra, hasonló rossz véleménnyel van a típustanokról. Kijelenti, hogy szükség esetén hajlandó volna, természetesen megfelelő honorárium fejében hetente egy tipológiát kidolgozni, évente tehát ötvenet és valamennyit meggyőző megalapozással. — Jaensch3 az idegenkedésnek okát abban látja, hogy elvárják, hogy ezen a területen is érvényes legyen az a logikai és módszertani posztulátum, mely szerint minden tudományos feladathoz egy egyértelmű megoldás tartozik. De ahány szempont, annyi klasszifikáció. Ha viszont egyáltalában nem volna lehetséges osztályozás, akkor lehetetlenné válna végül maga a pszichológia. Érthető, hogy minden általános érvényre igényt tartó pszichológiai elmélet elfogult a típusvizsgálattal szemben. Mindenki elvárná, hogy egy lelki jelenségnek csak egy lehetséges magyarázata legyen, a természeti jelenségek analógiájára. De ha természetesen beszélhetünk is az emberi léleknek egy mélyen gyökerező mindenkori egyöntetűségéről, nyilvánvaló, hogy kivált a kulturemberek és a magasabb lelki funkciók végtelen sok individuális variációt mutatnak. A természettudományos pszichológia tárgya mindig az absztrakt ember, aki semleges típusfölöttiségében távol áll a valóságtól. A nevelés tárgya viszont a konkrét egyén, aki a természettudományos pszichológia számára el nem érhető, de akit minél plasztikusabban kidolgozott típusokkal megközelíthetünk. Az új iskolában, mely a régi típusú „Lernschule"-t felváltotta, és amely lényegében munka-, ideális esetben életközösség, már nem a tanártól indul ki minden, — a gyermek egyénisége került az érdeklődés középpontjába. A pedagógus számára, akit a túlnépes osztályok az elé a feladat elé állítanak, hogy azt a követelményt, mely a gyermek egyéniségének tekintetbe vételét kívánja, oly módon valósítsa meg, hogy ezáltal az osztályközösség érdeke ne szenvedjen, — a jtipológiai vizsgálatok szempontot és irányt mutatnak: merre haladhat, hogy a gyermek egyéniségének megértéséhez közelebb jusson. Pfahler4 szerint is a tipológiai vizsgálatok nagy haszna abban rejlik, hogy megkönnyítik az egyén és a közösség közti feszültség kiegyenlítését. De a pedagógiai aktusnak kompromisszum-jellege mindig megmarad egy osztályközösségen belül. A pedagógiai aktusnak Pfahler szerint vagy úgy kell lefolynia, hogy az egyéneknek csak egyik csoportját veszi tekintetbe, vagy pedig olyan utat választ a tanár, amely a különböző típusú tanulók számára egyaránt járható. — Bizonyosnak tartjuk azt, hogy az anyag mindig átadható úgy, hogy az a különböző típusú egyének variációszélességébe essék, hiszen a valóságban tiszta típus kevés van és bizonyos alapfunkciók bizonyos fokig minden egyénnél megtalálhatók. Pfahler egyébként szinte kizárólag a didaktikai szempontot hangsúlyozza, — hogy a típusvizsgálatoknak a pedagógia egész területén jelentősége van, azt a következőkben látni fogjuk.