Boileau a magyar irodalomban

A francia klasszicizmus nagy írói több nemzedéken át nemcsak Franciaországban, hanem Európaszerte a román, germán és szláv irodalmakban egyaránt nagy tekintélynek és népszerűségnek örvendettek és valamennyi irodalom kialakításában többé-kevésbbé fontos szerep jutott nekik. E nagy hatást egyrészt műveik formai tökéletességének, másrészt érzéseik, eszméik, elveik általános emberi, nemzeti és faji sajátosságokon felülemelkedő jellegének köszönhették. Ilyen egyetemes és maradandó hatású író volt Boileau is, aki mint költő nem volt kivételes tehetség, de aki szatirikus művei, valamint esztétikai és irodalmi elvei révén nemcsak a francia, hanem az egész európai irodalom történetében olyan befolyásra tett szert, amilyenben még Voltairenek sem volt része, akinek hatása csupán néhány évtizedre szorítkozott és halála után hamarosan szertefoszlott. Az írók befolyását az irodalom életére legkézzelfoghatóbb módon népszerűségük bizonyítja; a népszerűség fokmérője pedig az, hogy műveik hány kiadást érnek el s hogy névtelen írók népszerűségükbe belekapaszkodva megpróbálják-e kiadni munkáikat. Boileau művei iránt az érdeklődés nem csappant meg a klasszicizmus letűnése után sem, amennyiben 1900-ig több mint négyszáz kiadást értek el, melyek közül körülbelül hatvan teljes kiadás és hatvanöt gyűjteményes kiadás még az író életében jelent meg. Népszerűségére mutat rá Lanson következő megállapítása is: „IIy a peu d'écrivains qui ont été aussi lus que Boileau". Ugyancsak ő írja, hogy Berriat-Saint-Prix statisztikája szerint 1711-ig magában Franciaországban százhuszonöt kiadást értek meg Boileau munkái, míg 1711 és 1832 között újabb kétszázhuszonöt kiadásról tud. Még Boileau életében jelentek meg jelzésével (Oeuvres diverses du Sieur D***) olyan kötetek, melyekben akár barátai, akár ellenségei nem tőle származó szatírákat is leközöltek. Ilyen kiadás az 1692-es; ez Boileau kiadójánál, D. Thierrynél jelent meg, de van benne öt szatíra* és egy költői levél, melyek nincsenek meg Boileau műveinek ő maga által összeállított jegyzékében, melyben tiltakozik az ellen, hogy minden más munkát neki tulajdonítsanak. Ami Boileau népszerűségének többi adatait illeti, azokat munkásságának két, egymástól lényegesen különböző ága szerint két részre oszthatjuk; vizsgálhatjuk egyfelől a szatirikus, másfelől az esztétikus, illetőleg irodalmi teoretikus Boileau népszerűségét és az európai irodalmakban való szerepét. A román irodalmak közül Boileau művei az olasz irodalomban keltettek legélénkebb visszhangot. Voltak lelkes olasz hívei, de voltak ellenségei is azok miatt a támadások miatt, melyekben az olasz írókat és költőket részesítette. Az kétségtelen, hogy olvasóinak a száma nagy volt. Művei francia nyelvű kiadásokban kerültek olasz kiadók, nyomdák révén az olvasóhoz, különösen a XIX. század elején. Szatirikus munkáinak fordításai vagy átdolgozásai is nagy számban jelentek meg. Lefordították valamennyi szatíráját és a Lutrint különböző címek alatt, különböző formákban. Boileau tizenkét szatíráját fordította le Carlo Gozzi (megjelent: 1772-ben), egyes szatírákat fordított Anas-tasio Bonsenso (1856.), Natale Contini (1862.) és Giovanni Battista Gaudi (1882.).