A Szombathelyi Királyi Líceum alapítása és első évei

A szombathelyi líceumnak, e különleges iskolatípusnak története akkor kezdődik, mikor még a Mária Terézia alatt kibocsátott I. Ratio Educationis szabályozta a magyar oktatásügyet. A mai kialakult iskolarendszerek helyét akkor olyan iskolatípusok foglalták el, melyek a későbbi fejlődés szükségességének bélyegét magukon viselték. Ebben az időben találkozunk egy-, két-, három-, négyosztályú elemivel, mely utóbbi a tanítóképzés céljait is szolgálta és két tagozatú gimnáziummal, melynek összesen öt (I—III. grammatikai és I—II. humanitas) osztálya volt A középiskola és egyetem közé ékelődött az akadémia jogi és filozófiai tagozata, mely utóbbi részben a mai középiskolák Vll—VIII. osztályának felelt meg, részben önálló pályára készített elő, tehát se főiskola, se középiskola nem volt, hanem a kettő között lebegett. A II. Ratio annyiban változtat a meglévő rendszeren, hogy a gimnázium alsó tagozatát egy osztállyal megtoldja, úgyhogy hatosztályúvá alakul át. Ilyen se főiskola, se középiskola-típus volt a szombathelyi líceum is. Történetéből az első tizenöt év eseményeit akarjuk felszínre hozni, melyek az alapítás körülményeit s az intézet kialakulásának menetét fogják az olvasó elé tárni. A rendelkezésre álló gyér adatok miatt ez; éppen nem volt könnyű munka. Az intézet külső eseménytörténetére nézve Kárpáti rövid összefoglalása, az Országos Levéltárban található helytartótanácsi és főigazgatói jelentések és Szily Jánosnak a Szombathelyi Püspöki Levéltárban megőrzött, ide vonatkozó levelezése szolgálnak a főbb pontokban eligazítással, de az intézet belső életére nézve nagyon is gyéren összegyűlt anyaggal kellett beérnünk. Mindazonáltal megkíséreltük e kevés útmutatás alapján is egységes képet formálni a líceum külső-belső életéről, az intézet szelleméről és a Dunántúl nyugati részén betöltött kulturális szerepéről, mely utóbbi nem volt jelentéktelen. Ha néhány szóval azt akarnánk összegezni, hogy minő okok és körülmények közreműködésének köszönheti a kis Sabaria, hogy akadémiát kapott, a közreható tényezőket a következőkben foglalhatnánk össze: először is Győrből az akadémiát Pécsre helyezték, ami — a nagy távolság miatt — igen megnehezítette a Dunántúl északi és nyugati részén lakó tanuló ifjúságnak az új helyre került intézet felkeresését; továbbá a tanügy iránt akkor megnyilvánuló országos lelkesedés, mely egyébként akkor európai tünet volt, annyira áthatotta a vasi és szomszédos megyebeli nemeseket,4 hogy könnyen meghozták az új intézet felállításához szükséges áldozatot; de ez a nagy áldozatkészség talán még így se járt volna eredménnyel, ha Szily János, az első szombathelyi püspök, minden erejével ez eszme mellé nem szegődik. Az ő erős keze hárította el a fennálló akadályokat, s így 1793-ban Szombathelyen megnyílt a bölcsészeti tanfolyam s az első hallgatók megkezdhették tanulmányaikat. Több mint félszázadig volt ezután a líceum szeretettel felkeresett otthona nemes és nem-nemes tanulóknak, míg csak 1850-ben a Thun Leó-féle reform a gimnáziumba be nem olvasztotta.