Kommunikáció általában és a jogban

Ennek a jegyzetnek a megírása a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán folyó képzési formák bővülése, és az ezeken bevezetett új tárgyak tananyag-igénye folytán vált szükségessé. Az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú jogi asszisztens szakképzés és a főiskolai szintű igazságügyi ügyintéző képzés adott helyt a korábban nem oktatott „Kommunikáció” c. tárgynak. Bár a kommunikáció a jogászi munkának nyilvánvalóan alapvető eszközét képezi, a jogászképzésben ilyen tárgy nem szerepel. Ami hasonló funkciót tölt be, és hasonló feladatokat vállal fel, az a „Logika” c. tárgy. Ezért szolgálhatott e tárgy tananyaga, a szerző által írt Trivium. Grammatika, logika, retorika joghallgatók számára (Miskolc: Bíbor Kiadó, 2001) című jegyzet, amelynek bizonyos fejezetei e kötet alapját is képezik. Ezeket azonban további részekkel, fejezetekkel kellett kiegészíteni, s az átvett részek tartalmát és szemléletét is az új képzési formák igényeihez kellett igazítani — ennek eredménye a jelenlegi kötet. A ‘kommunikáció’ felkapott kifejezéssé vált az utóbbi időkben, s valóban rengeteg könyv és publikáció is született ebben a tárgykörben. A gazdag választék, s a kommunikációnak a jog világában betöltött valóban jelentős szerepe ellenére nem található „jogi kommunikáció” tárgyú, az oktatás céljaira is megfelelő munka. Elkerülhetetlenné vált tehát egy ilyennek az összeállítása, s ezt tarja kezében az Olvasó. Kötetünk három fő részből áll. Az első rész a kommunikáció tudományával foglalkozik: áttekinti a kommunikáció elméletének és gyakorlatának legfontosabb és legáltalánosabb fogalmait, valamint bepillantást enged a kommunikációval foglalkozó legfontosabb tudományokba. A második rész a kommunikáló csatornáit tekinti át. Itt bemutatjuk a közlési eszközök és módok azon gazdagságát, amely gondolatainak és érzelmeinek oly árnyalt kifejezésére teszi képessé az embert. Végezetül a harmadik rész a jogi kommunikáció felé irányítja a figyelmet, azon közlési szféra felé tehát, amely a joggal ismerkedőket közelebbről érdekli. Azt tapasztaljuk, hogy természetesen a kommunikáció általános törvényei és összefüggései a jogon belül is érvényesek maradnak, azonban olyan szűrőn mennek át, amelyek nyomán tényleges érvényesülésük módosul és sajátos jegyeket vesznek fel. Azt reméljük, hogy a könyv végére érve az addig tájékozatlan, de érdeklődő Olvasó értőbben és megértőbben fog tekinteni úgy az emberi kommunikációra, mint a másik nagy emberi teljesítményre: a jogra. (...) z emberi élet elképzelhetetlen kölcsönös érintkezés nélkül. Szükség van érintkezésre a társadalmi együttműködéshez és munkamegosztáshoz, de a legelemibb együttéléshez is. Úgy gondoljuk, hogy sok egyéb feltétel mellett a kommunikáció nélkül sem volna lehetséges emberi együttélés, emberi közösség. A ‘kommunikáció’ fogalma eredetileg a kifejezetten emberi közlésekre, az érintkezésre vonatkozott. A tudományok fejlődésével azonban a kifejezés használata fokozatosan kiterjedt mindenféle hírközlésre, információátadásra. Az így kitágított fogalom a „közösség” jelentését már csak annyiban őrzi, hogy kommunikációnak valamely rendszer elemei között történő információátadást tekintik.