Kvalitatív kutatási metodológia a pedagógiában

Az a módszertani sokszínűség, amely a modern társadalomtudományokat jellemzi, évszázados ismeretelméleti, tudományfilozófiai kérdésekre alapozódik. Alihoz, hogy megfelelően alkalmazni tudjuk az egyes módszereket, nem elég tisztában lennünk használatuk technikájával, hanem azt is át kell gondolnunk, milyen tudományos értékrendbe, ha úgy tetszik világképbe helyezve tesszük fel a jelenségekre vonatkozó kérdéseinket, milyen elméleti háttere van az egyes kutatásmetodológiáknak és módszereknek. Ehhez próbál segítséget nyújtani ez a munka, a pedagógiai kutatásban alkalmazható, ún. kvalitatív módszertan bemutatásával. A legfrissebb hazai pedagógiai kutatás-módszertani monográfia, amely három kiadásban is megjelent (Falus, 1993), csak érintőlegesen említi azt a problematikát, amely a kvalitatív szemléletű kutatási módszerekkel kapcsolatos. E kérdéskör azonban mára már megkerülhetetlenné vált a neveléstudományi kutatások kapcsán is. Az elmúlt néhány évtizedben zajló csöndes metodológiai forradalomról beszélnek azok a szakemberek, akik a humán és társadalomtudományok kutatás-módszertani jellemzőivel foglalkoznak (pl. Denzin-Lincoln, 1998). A társadalomtudományokban meg jelenő kvalitatív vagy nem pozitivista, etnográfiai, esetleg naturalisztikusnak nevezett módszerek, módszeregyüttesek bemutatása, a kialakulásuk mögött álló tudományfelfogás megismerése csak gazdagíthatja a pedagógia kutatásmódszertanát és ezzel együtt valóságfeltáró lehetőségeit is. A kvalitatívnak nevezett módszerek alkalmazásával eddig kevéssé kutatott vagy másképp kutatott pedagógiai jelenségeket vehetünk célba. A kvalitatív szemléletmód beemelése a neveléstudomány kutatási megközelítései közé tehát e tudományterület szélesebbre nyitását, differenciálódását segítheti elő, és a megjelenő új problémákhoz eddig nem alkalmazott kutatási módokat rendelhet hozzá. Rávilágít arra is, hogy a pedagógia interdiszciplináris kapcsolatai kiterjednek a kutatásmódszertan területére. Magyarázatra szorulhat a „kvalitatív” kifejezés használata. Tartalmi kifejtése az elkövetkezőkben a szerző reményei szerint világossá válik az olvasó számára, de felmerülhet a kérdés, hogy miért nem „minőségi” módszerekként utalok a kifejtendő tartalomra. Nos, a minőségi szót, melléknevet olyan értéktartalommal bíró kifejezésnek gondolom a magyar nyelvhasználatban, amely a művelt köznyelvben már „foglalt”, és szakkifejezésként történő meghonosítása (minőségi módszerek, minőségi kutatási szemléletmód) félreérthető lenne: mintha más kutatás-módszertani megközelítések nem képviselnének minőséget.