Szokolszky István [1915-1968]

Mikor a Pedagógiai Szemle 1963-ban kezdeményezte, hogy neves pedagógusaink írjanak életükről, munkájukról, a felkértek többsége pozitív választ adott, Szokolszky István azonban elhárította a felkérést, mondván (Székely Endrénével együtt), hogy inkább mások, mint mi beszéljünk magunkról. Mennyivel könnyebb lenne most a helyzetünk, ha Szokolszky István életének és munkájának bemutatásakor az alapvető támpontokat tőle kaphattuk volna meg. Nem is annyira az életrajz, a pályafutás, a szakmai tevékenység fényeinek feltárásában, hiszen ehhez rendelkezésre állnak a dokumentumok, a publikált anyagok, hanem abban, hogy ő maga mit tartott meghatározónak a hivatás választásában, hogyan élte meg és élte át a történelmi korfordulót 1945-ben, hogyan látja, hogyan értékeli fejlődését, tevékenységét a felszabadulás után, a szocialista nevelés ügyének szolgálatában. Ha az említett, és meg nem írt pályarajz nem is áll rendelkezésünkre, szerencsére, betekinthettünk egy 1950-ben írt részletes önéletrajzba, így nagyon fontos támpontokat mégis kaphattunk a felvetett kérdések megválaszolásához. 1915. augusztus 20-án született Besztercebányán,.a mai Banska Bystricán. Az útikalauzok Szlovákia egyik legszebb fekvésű, gondosan ápolt városaként jellemzik a várost, amely 1770 óta egyben püspöki székhely. Nem tudhatjuk, hogy milyen élményeket, milyen nyomokat hagyott a kisfiúban a szülőhely sok műemléke, látnivalója, egyáltalán a hangulatos kisváros légköre: a Thurzó palota, a püspöki székesegyház, az Óratorony. Ismerte-e a királyi szállásként szolgáló Mátyás-házat, Bél Mátyás lakóházát, vagy azt az épületet, amelyben 1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet magyar királlyá választották. Édesapja, Szokolszky Rudolf tanító, majd tanfelügyelő. 1919-ben Veszprémbe települnek át. A fiú itt járt elemi iskolába, majd ennek elvégzése után beíratták a veszprémi piarista gimnáziumba. „Magányos, sokat olvasó gyerek voltam" — írja önéletrajzában. Itt érettségizett 1933-ban színjeles eredménnyel. A gimnázium akkori óratervének megfelelően három idegen nyelvet, a latint, a görögöt és a német nyelvet tanulta. Aromái katholikus vallásban nevelkedett, s a vallásos világnézettől, amely a család liberális szelleméből következően sem lehetett valami bigott vallásosság, az egyetemi évek alatt szakad el.