Értékpapírjog

Az értékpapírok magánjogának magas szintű tudományos vizsgálata hosszú időn át fontos részét képezte a magyar jogtudománynak. Jogtörténetünk 1945-től 1990-ig tartó „szocialista” időszakában a piacgazdaság alapintézményeinek tudományos vizsgálata azonban jelentősen háttérbe szorult. A rendszerváltást követően kialakult új gazdasági és jogi igények között már nem szabad tovább halogatni az értékpapírok magánjogának tudományos igényű feldolgozását. A piacgazdaságra áttérés felelevenítette azokat a jogintézményeket, melyek ismerete egykor a polgári Magyarország idején a jogászképzés természetes részét képezte. Amíg azonban az elmúlt 50 év során a nyugati országok jogtudománya továbbfejlesztette az értékpapírok jogát, addig nálunk ezen a téren határozott stagnálás, sőt visszaesés következett be. Ezt a hiányt kell bepótolniuk a jelen és jövő joghallgatóinak. A könyv megírása során elsősorban a magyar értékpapírjogi irodalomra támaszkodtam, melyből kiemelkedik Keresztes Gyula „Magyar értékpapír jog” c. kézikönyve. Ez az egyébként méltatlanul elfeledett monográfia elsősorban sajátos -általam is alkalmazott - rendszere miatt érdemel figyelmet. A magyar jogirodalomnak az értékpapírokkal szemben a szocialista időszakban tanúsított csekély érdeklődésének következményeit a külföldi irodalom figyelembevételével kellett pótolni. A meglévő hagyományokra tekintettel főként a német, az osztrák és a rendkívül fejlett svájci értékpapírjog eredményeire támaszkodtam. Előre kell bocsátanom, hogy ez a könyv az értékpapír magánjogi szabályainak (az értékpapírba foglalt jog keletkezésének, módosulásának, átruházásának, érvényesítésének és megszűnésének kérdései) foglalata és magyarázata. A szükséges érintkezési pontokon kívül nem foglalkozom az értékpapírok közjogával, azaz az értékpapírokra vonatkozó pénzügyi jogi szabályozással (nyilvános forgalombahozatal, értékpapírfelügyelet, tőzsde). Módszertani szempontból lényegesnek tartottam, hogy az elméleti fejtegetéseket apró esetekkel illusztráljam, és figyelembe vegyem felsőbíróságaink eseti döntéseit is. Remélem, hogy az egyetemi hallgatóságon kívül gyakorlati szakemberek, de akár a jogkereső nagyközönség is választ kap kérdéseire. (...) Magánjogunkat a szerződéses szabadság elve hatja át. A polgárok szabadon dönthetik el, hogy kötnek-e szerződést, ha igen kivel, s milyen tartalommal. A szerződéses szabadság azt is lehetővé teszi, hogy valamely jog érvényesítését egy okirat bemutatásától tegyük függővé. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az értékpapírjog azokat a jogviszonyokat öleli át, melyekben az okiratba foglalt jog sorsára nézve egy okirat feletti tényleges hatalomnak (birtoknak) van alapvető jelentősége. Az értékpapír fogalmának meghatározása előtt ezért feltétlenül tisztázni szükséges a jogügyletek alakjának jelentőségét a magánjogban. A Ptk. 216. §-a alapján a magyar magánjogban a jogügyletek alakjára nézve a formátlanság főszabálya érvényesül, azaz szerződést akár írásban, akár szóban, akár ráutaló magatartással lehet kötni. A jogügyletek jogi kötőereje nem valamilyen külsőségen, alakon, hanem a felek akaratnyilatkozatán alapul. Kivételesen jogszabály vagy a felek megállapodása meghatározott alakot szabhat.