Az ország tükrei corvina logo

Szerző: Székely Miklós
Cím: Az ország tükrei
Alcím: Az ország tükrei : magyar építészet és művészet szerepe a nemzeti reprezentációban az Osztrák-Magyar Monarchia korának világkiállításain
Megjelenési adatok: CentrArt, Budapest, 2012. | ISBN: 978-963-888-252-3
Megjegyzés: A kötet megjelenését támogatta: Nemzeti Kulturális Alap, Iparművészeti Múzeum. A külföldi kutatást támogatta: ERASMUS program (2003) Magyar Ösztöndíj Bizottság (2005) Klebelsberg Kunó-ösztöndíj (2007, 2011)

coverimage Egy világkiállításról és országképről szóló könyv esetében - a feltárható nézőpontok sokfélesége és az összefüggések végtelennek tűnő kaleidoszkópja miatt - feltétlenül szükséges a téma pontos meghatározása. Különösen így van ez, ha az elemzés mind témaválasztásában, mind módszertanában eltér egy művészettörténeti jellegű feldolgozástól. A könyv nem egyéni, vagy csoportos alkotói teljesítmények, egy-egy motívum, vagy tárgytípus fejlődésének, intézmények összefüggésrendszerének vizsgálata, avagy egy meghatározott korszak művészettörténeti összegzése. Jelen összefoglalás középpontjában a magyar nemzeti önkép külföldi megnyilvánulási formáinak vizsgálata áll az 1851-1915 között rendezett világkiállításokon: annak a folyamatnak az elemzése, amely során az ország történelmének előbb írott, majd íratlan rétegeiből táplálkozó nemzeti sajátosságait és a modernizáció követelményeit összeegyeztetve az 1900 körüli években nagyhatalmi ambíciókat dédelgetve jelent meg a világkiállítások ideiglenes történelmi színpadán. Az önreprezentáció állomásainak feltárása során a korabeli Magyarország külföldi megismerését elősegítő és megítélését javító intézkedések motivációjának, célkitűzéseinek, valamint módszertanának megismerésére helyeztem a hangsúlyt. A felrajzolt kép a levéltári forrásokból kiolvasható szándék és az ezek alapján megvalósult kiállítási épületek és anyaguk kritikai recepciójának elemzéséből áll össze. A világkiállítás világ volt a világban: eredeti szándéka szerinti feladata az volt, hogy bemutassa korának gazdasági és kulturális törekvéseit és ezek eredményeit, végső soron saját kora társadalmának, kultúrájának és gazdaságának pozitív tükrét tartotta a látogatók elé. A létrejöttében két tényező játszott jelentős szerepet: az ipari forradalmak eredményeit kiaknázó kereskedelmi versengés mellett a pozitivista, enciklopédikus világkép. Ez utóbbi alapját a világ jelenségeinek leírhatóságába, befogadhatóságába, értelmezhetőségébe vetett hit jelentette. A megértés kulcsát pedig a kategorizálás és a leírás jelentette, ez a világkiállítások esetében az emberiség által alkotott legfejlettebb berendezések, legújabb tárgyak és műalkotások egymás melletti elhelyezésében öltött testet egy hatalmas, ideiglenes architektúrájú és struktúrájú „jelen- és jövőkutatási múzeum” formájában.

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Címlap
Impresszum
Tartalomjegyzék
[5-6]
Köszönetnyilvánítás
7
Bevezető
[9]-26
   A világkiállítás kialakulása, szerepe és jelentősége
[9]-15
   A Magyar ország-kép megteremtésének alapja
15-17
   Kutatástörténeti összefüggések
17-19
   Világipartárlattól a világkiállításig - az elnevezések változásai
19-21
      Építészet és térrendezés a világkiállításokon
21-23
   A kutatás periodizációja
23-26
A világkiállítások előzményei és hatásai: iparkiállítások, iparmúzeumok és iparművészeti múzeumok
[27]-43
   Tervezetek a budapesti világkiállításra
29-30
   Iparmúzeumok és iparoktatás
30-33
   Iparoktatás Magyarországon
33-36
   Művészeti és iparművészeti oktatás
36-39
   A háziipar
39-43
Magyar részvétel az első világkiállításokon 1851-1862 között
[45]-58
   Külföldön élő magyar művészek az 1850-es évek világkiállításain
[45]-53
   Nemzeti reprezentáció a kiegyezés előtt
53-58
Az első önálló magyar bemutatkozás az 1867-es párizsi világkiállításon
[59]-67
   Új világkiállítás-építészet felé
[59]-61
   A magyar állam legitimálása
61-66
   Az alföldi ház és lakói
66-67
Vendégként otthon: Magyarország az 1873-as bécsi világkiállításon
[69]-[85]
   A magyar állami reprezentáció alapja
70-75
   Nemzetkarakterológia és külpolitika
75-77
   Iparművészet historizálás és népiesség között
77-80
   A soknemzetiségű ország ethosza
80-85
Közös hazában: az 1878-as párizsi világkiállítás osztrák-magyar kiállítása
[87]-101
   Világkiállítás mint diplomáciai eszköz
[87]-89
   Új csarnoképítészet felé
89-92
   Az osztrák-magyar jelenlét diplomáciai háttere
92-97
   Műkritika és külpolitika
97-100
   Borászat és iparművészet
100-101
Az elmaradó jelenlét
[103]-[112]
   A hamis világkiállítások
[103]-105
   Budapestre figyelő szemek
105-106
   A köztársasági eszme problémás megünneplése
106-109
   Világkiállítások a millennium idején
110-[112]
A millennium exportja: Magyarország az 1900-as párizsi világkiállításon
[113]-153
   A „civilizált világ részét képező Magyarország-kép”
115-119
   Nagyhatalmi ambíciók: a magyar történelmi pavilon
119-122
   Autentikus múltváltozatok
122-128
   A magyar „birodalmi” pavilon
128-131
   A Histórián túl: kiállítási csoportok installációi
131-139
   A polgári-urbánus Magyarország
139-141
   A századforduló magyar iparművészeti palettája
141-147
   Iparművészeti és iparoktatás
147-148
   A finn program
149-150
   A historizmus huszárai
150-153
Az első hivatalos magyar bemutató a tengerentúlon
[155]-163
   „Egy marék virág magyar földről"
157-163
Magyaros törekvések az 1902-es torinói iparművészeti kiállításon
[165]-175
   Hagyományok hálójában
[165]-167
   A torinói megoldás
167-170
   A stílusimport kudarca
170-171
   A magyar út
171-175
A megértett hagyomány: Magyarország az 1906-os milánói világkiállításon
[177]-205
   A vita újabb fordulója: a világkiállítás helyszínei és épületei
179-183
   Maróti Géza és Faragó Ödön magyar enteriőr-pavilonja
183-186
   A magyar nemzeti stílus programja
187-190
   A hagyomány forrása
190-193
   A hagyományátadás helyei
193-197
   A magyar kiállítás pusztulása
197-202
   A magyar kiállítás a kritika tükrében
203-205
A nemzeti hagyományok mezsgyéjén: Az 1911-es torinói és római jubileumi világkiállítás magyar vonatkozásai
[207]-238
   Magyarország Ausztria nélkül
208-211
   A római magyar műcsarnok
212-218
   Interpretációk és kanonizálási kísérletek
218-225
   A hiányos kritikai visszhang
225-227
   Lokális historizálás
227-230
   Attila modern sátra Torinóban
230-234
   Az iparfejlesztés eredményei
234-238
Magánúton a nagyvilágba: az 1915-ös San Franciscó-i világkiállítás magyar anyaga
[239]-241
A törekvések összegzése: „Az 1917-es budapesti világkiállítás”
[243]-245
Jegyzetek
[247]-278
Bibliográfia
[279]-294
Képjegyzék
[295]-299
Névmutató
[301]-309
Hátsó borító