Új osztály, állam, politika

Tanulmányomban a kelet-európai államszocialista társadalmak osztályszerkezetét írom le, s azt állítom, hogy oszlályellentét van a munkásosztály és az értelmiség között; hogy az a hatalom, amelyre az államszocialista redisztributív gazdaságban az értelmiségiek törekszenek, a társadalmi újratermelés alapvető intézményeiből, különösképpen azokból az intézményekből ered, amelyek a többlet kisajátítását biztosítják a közvetlen termelőktől; ez a hatalom, következésképpen, osztályjellegű. Igen kihívó ez a tétel, s megkérdőjelez minden tiszteletre méltó tudományos elméletet a kelet-európai társadalmi szerkezetről és az értelmiség társadalmi helyzetéről. Azok az elméleti iskolák, amelyek a mai Kelet-Európábán elismerik az osztályviszonyok létezését, egészen másfajta osztályellentétekről beszélnek, mint én. A hivatalos szovjet marxizmus két „nem antagonisztikus” osztály, a munkásosztály és a parasztság között tesz különbséget; akik pedig közvetve vagy közvetlenül a szovjet társadalom Trockijtól származó kritikai elemzésére építik érvelésüket, azok szerint osztályellentét áll fenn a munkásosztály és a bürokrácia vagy technobürokrácia között (a legismertebb példák erre az álláspontra Kuron, Modzelewski és Dilas). Ossowski óta a legtöbb kelet-európai szociológus nem ért egyet sem a hivatalos marxizmus, sem Trockij álláspontjával. Az empirikus szociológusok az elmúlt két évtized során kétségbe vonták, vajon egyáltalán alkalmazható-e az osztályelemzés a kelet-európai társadalmak tanulmányozására. Megpróbálták a társadalmi rétegződés alapján leírni a kelet-európai társadalmak szerkezetét (lásd Wesolowski, Ferge és Hegedűs).5 Mindezek az elméleti iskolák elleneznék, hogy az értelmiséget mint osztályt határozzuk meg; még abban sem értenek egyet, vajon egyáltalán homogén réteget alkot-e az értelmiség. Végül pedig azok, akik osztálynak tekintették a kelet-európai értelmiséget, ritkán használták az ,;osztály” kifejezést; gyakoribb eset, hogy egyszerűen leírták, hogyan törekszik a kelet-európai radikális értelmiség a hatalom monopolizálására (például Bergyajev és Machajski), vagy arra, ami valószínűleg „osztályhatalomnak” nevezhető. Nem kísérelték meghatározni ennek az osztálynak a gazdasági alapjait, nem mentek túl azon, hogy leírják ideológiáját. Amikor tizenöt évvel ezelőtt elkezdtem foglalkozni a kérdéssel, a legtöbb kelet-európai empirikus szociológushoz hasonlóan én is rendkívül kritikusan álltam szemben a hivatalos szovjet marxista elmélettel. Ossowski és Hegedűs nyomán körülbelül tíz évig folytattam empirikus kutatásokat: a kelet-európai rétegződési rendszer különböző vonatkozásait írtam le, a társadalmi egyenlőtlenségek mértékét és jellegét mértem és magyaráztam: empirikus eredményeim tulajdonképpen további bizonyítékot szolgáltattak a hivatalos szovjet marxizmus tisztán apologetikus természetére és tudományosan elégtelen voltára. Emiatt más elméleti eszközök után kellett néznem. A trockista elemzési módszer nyilvánvalóan jobban illett a kelet-európai társadalmi szerkezet kutatásához, mint a hivatalos szovjet marxizmus vagy a rétegződéselmélet, ám nem voltam arról meggyőződve, hogy elméletileg helyes a bürokráciát tulajdonos osztályként meghatározni, még kevésbé pedig arról, hogy empirikusan érvényes-e a megkülönböztetés a bürokraták és a többi értelmiségi (vagy a „voltaképpeni értelmiség”) között.