Szepsi Csombor Márton összes művei

A szerves történelmi egységgé kovácsolódó modern Európa s nemzeti történelmünk fejlődésének kivételesen fontos periódusában: 1616 májusától 1618 augusztusáig ..egy Európa megismerésére vágyó magyar ifjú vándorol »egy inggel és egy imádságos könyvvel« végig a legfényesebb Európán ... a harmincéves háború küszöbén, hadak és világnézeti harcok között, -mindig lelkesen, mindig kíváncsian, egyre újabb és újabb élményt, megfigyelést jegyezve be útikönyvébe”. Gaál Gábor támasztotta fel e lelkes sorokkal az Europica varietas-t, ,,a magyar Európa-szerelem első halhatatlan emlékét” 1943-ban. A negyedszázada felfrissült Szepsi Csombor-képből sokáig csak ez a látszólag csupán meghatóan jelképes felmutatás rögzítődött a köztudatban: a „mindenkor sárga száras csizmá”-ban, vállán „verőfény színű gránát posztóból csinált palást”-tal gyalogló „szegény idegen legény” figurája, akinek portékája valóban „semmi nem egyéb egy ingnél és egy imádságos könyvecskénél”. Pedig Gaál Gábor kurta szövegének nem ez a romantizálható motívum a fő szólama: sokkal inkább a harmincéves háború, a hadak és világnézeti harcok : a történelmi-társadalmi körülmények kiemelése. Az esztétikumra süket pozitivizmus és a harmincas-negyvenes évek mítoszokat kergető népies és polgári esszéirodalma többek között éppen a történeti háttér, a politikai és gazdasági viszonyok teljes figyelmen kívül hagyása miatt produkált csupán impresszionisztikus, történetietlen, felületi rajzot szerzőnkről. Művének igazi értékeire nem véletlenül a történettudomány érzett rá először. Márki Sándor már 1893-ban jól rögzítette Csombor Márton művének legalább történeti-politikai fontosságát, s negyven év múltán Turóczi-Trostler József mintha csak az ő felismerését visszhangozná, amikor — ha egyoldalúan elmarasztalva is — Bethlen Miklós önéletírásával állította párhuzamba az Europica varietas-t. A nagy komparativista magányos kísérlete után majd csak Wittman Tibornak elsősorban történeti szempontokat alkalmazó úttörő tanulmánya vitte előbbre a kérdést, szilárd marxista kiinduló pontokat építve minden további kutatás számára. Az európai és magyar összefüggések szoros kölcsönhatásából indító tanulmány Gaál Gábor futó jelzéseit tudatosítja. Szepsi Csombor a harmincéves háborút közvetlenül megelőző esztendőben járja be Európát: a győztes holland és az érlelődő angol polgári forradalom közötti időszakban, amikor határozott formát ölt a nyugat- és kelet-európai társadalmak tőkés fejlődési irányainak szétválása, elsősorban az Atlanti-óceán felé eltolódott világpiac gyors kitágulásának eredményeként. Az első összeurópai háború küszöbén álló kontinens keleti és nyugati területeinek megfigyelése már csak gazdag tapasztalati anyaga folytán is különös figyelmet érdemlő alkotássá teszi az Europica varietasA. A mű azonban jóval több ennél: legalább ilyen ^pkoldalúan. tükrözi .a korabeli, magyar viszonyo-.kat ,— egyszerre Europica es Hungarica varietas —, politikai célzatossága és történelemszemlélete pedig a Habsburg-ellenes függetlenségi harcát megindító Bethlen Gábor feltétlen híveként álfitja elénk a szerzőt. Szepsi CsömEor pályaképe csak e vázlatosan előre bocsátott történeti keretek között vázolható fel biztonságosan, s persze csak úgy, ha életművét egységben szemléljük: a polgárosodás eszményeit és programját hordozó Europica varietas mellett — a jobbára csak erre a műre koncentráló korábbi kutatással szemben — elemzés alá vetjük erkölcstani könyvét, az Udvari scholáA is, s ha e műveket nem szakítjuk ki a történetileg ma már biztonságosan körülhatárolt magyar késő-reneszánsz ideológiai és művészi eszmerendszeréből. Az összefoglalás lehetőségét Csombor Márton munkáinak most megjelenő kritikai kiadása egyenesen kötelező érvénnyel kínálja, hisz eleddig nemcsak az Udvari schola, de a csonka editiók miatt az Europica varietas esetében is az első kiadásra kellett hagyatkoznunk, s híján voltunk a művek interpretálásához szükséges bármiféle kommentárnak is.