Újabb adatok a papyrologiához

Mélyen tisztelt Egyetemi Közgyűlés! Az egyetemek történetében hagyományos szokássá vált az, hogy a hivatalát ünnepélyes keretek között elfoglaló rektor valamely szakmájába vágó értekezéssel nyitja meg a tanévet. E szokásnak hódolva, mint a római jog professzora, nem választhatok egyéb tárgyat értekezésem alapjául, mint a papyrologia ismertetését; a római jog e kivételesen fellendülő segédtudományáét, amely fontossága ellenére oly kevéssé ismert sok helyen, s hazánkban szinte teljesen elhanyagoltnak mondható. A Római jogom három év előtt megjelent III. kiadásához csatolt, behatóbb papyrologiai tanulmányom kiegészítése gyanánt óhajtok egyetmást a papyrologia mostani állapotáról, s az azóta lefolyt három világkongresszus eredményéről mondani. A papyrologia voltaképpen a görög nyelvű, jogi tartalmú papyrusokkal való foglalkozás; ezeknek tanulmányozása, amelyeket Egyptom örökségeként 1000 évre terjedő időszakból nyerünk a ptolemaidák uralkodása, a római alávetettség, s a bizánci korszak napjaiból egészen az arabsok betöréséig. A fáraók korának a régiségei az aegyptologusokat, a keleti nyelveken megírt szövegek, valamint a felírások is, elsősorban az orientalistákat érdeklik. De a papyrologus azért az említett ezerévig tartó kor egyéb emlékei elől sem zárkózhatik el, legyenek azok akár héber, pahlavi, kopt, szir, áramáéi, démotikus, arabs, latin szövegek; s ha mindjárt a hőség miatt nem nagyon használatos viasztáblákon, rmimia-pajzsokon, cserépdarabokon (ostrakonokon), tevelapockákon és juhbordákon is találja azokat. Sőt az ékírások megfejtői is a papyrologusok közt foglalnak helyet. A papyrologia értelmét azonban egyesek a nem jogi tartalmú papyrusok tanulmányozására is kiterjesztik; mivel a papyrologia hatalmas segédtudománya más tudományágaknak is. S ezért mindazokat érdekli, akik az ókorral, helyesebben, szaktudományuk állapotával az ókorban foglalkoznak, így a nyelvészek, történetírók, irodalmárok, régészek, köz-és magánjogászok, bölcselkedők, orvosok, theologusok, statisztikusok, közgazdászok, mathematikusok, a művelődéstörténet munkásai, vegyészek, zenészek, astrologusok, a fekete mágia művelői is mind értékes anyagot nyernek a papyrolo-giában már az egyes papyrusok tartalma szerint. Azt tartják, hogy a papyrologia félszázéves tudomány. Voltaképpen azonban fellendülése a XX. századdal veszi kezdetét, így elmondhatjuk azt, hogy a XX. század a papyrologia százada, amiképpen az epigraphia a XIX. század jellegzetes tudománya volt.