"Asszonyoknak igen sokat kell tudni..."

A kötet tanulmányai – a teljesség igénye nélkül – bepillantást engednek a Pécsett folyó munkába. A szerzők, szerkesztők közül Kéri Katalin az OTDI vezetőjeként, Nagy Adrienn, Takács Zsuzsanna Mária, Vörös Katalin és Ács Marianna a doktori iskola végzettjeiként, Maisch Patrícia, Auer Eszter és Szabó Hajnalka Piroska hallgatóként kötődnek a doktori iskolához. Czeferner Dóra a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, valamint a PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Rébay Magdolna 2007-ben a Debreceni Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Programjában neveléstudományból doktorált, jelenleg pedig ugyanitt a Nevelés- és Művelődéstörténet Alprogramot vezeti. Kötődik az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának Művelődéstörténet Programjához is, hiszen 2009-ben itt szerzett PhD fokozatot történettudományból. Sárai Szabó Katalin történész szintén az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájának Művelődéstörténet Programjában szerezte meg 2011-ben doktori fokozatát. A jelenleg futó pécsi kutatásokban felfedezhetők a nőnevelés-történeti kutatások hagyományos tematikái, mint például a leánynevelés és női művelődés újkori magyarországi történetének összegző és szintetizáló feltárása. Kéri Katalin e kötetet nyitó, „Tendenciák és eredmények a nőnevelés-történet kutatásában” című tanulmányában a neveléstörténeti kutatások történeti áttekintését nyújtja a nőtörténet-írásra és nőnevelés-történetre fókuszálva. Az új történetírói szemléletek megjelenésével összefüggésben láttatja a nőtörténeti kutatások új irányait. Elemzi a nőtörténeti kutatások főbb korszakait és jellemzőit hazai és nemzetközi vonatkozásban. Felhívja a figyelmet a nőtörténeti kutatások tematikájának kiszélesedésére, továbbá bemutatja a neveléstörténet és a leánynevelés összefüggéseit, és részletesen foglalkozik a nőtörténeti kutatások lehetséges forrásaival. Kéri Katalin hangsúlyozza, hogy „a nők történetének vizsgálatához elengedhetetlen az interdiszciplináris megközelítés” és a kutatási források bővítése. Az egyes iskolatípusok történetéhez kapcsolódó kutatások, mint például a kereskedelmi leányiskolák, a tanítónőképzés, a női iparoktatás történetének vizsgálata is meghatározó területe a pécsi nőnevelés-történeti kutatásoknak. Jelen kötetben Nagy Adrienn a „Flancos úrikisasszony-nevelő vagy kereskedelmi szakiskola” című tanulmányában a női felső kereskedelmi iskolák létrejöttének előzményeit tárja fel, és mutatja be azok társadalmi bázisát. Takács Zsuzsanna Mária „A tanítónők és a divat. »Dresszkód« a századfordulón” című munkájában a korabeli magyar tanítónők viseletére irányítja a figyelmet. Vörös Katalin „Női hangok a Magyar Iparoktatásban az első világháború időszakában” című írásában az 1895-ben megjelenő folyóirat számainak vizsgálata alapján ismerteti az első világháború női munkára és szakképzésre gyakorolt hatásait a szakoktatás történetének nőtörténetei és sajtótörténeti elemzését nyújtva. A történelem – a nőtörténet és a nőnevelés – kiemelkedő női alakjainak életpályája, neveltetése, nevelési eszméiknek bemutatása is kedvelt téma a pécsi kutatók körében. Czeferner Dóra a női munkavállalás és az első világháború előtti osztrák–magyar polgári-liberális, feminista egyesületek története és sajtótevékenysége kutatása kapcsán jutott el Schwimmer Rózsa életpályájának és eszméinek feltárásához. Jelen kötetben „A New York-i Schwimmer Rózsa-hagyaték jelentősége a nőoktatás szempontjából” című tanulmányában enged bepillantást e hagyaték nőoktatással kapcsolatos anyagaiba. A nőtörténet és nőnevelés történetének problématörténeti megközelítésével találkozhat az érdeklődő olvasó a kötet debreceni és budapesti kötődésű szerzőinek, Rébay Magdolnának és Sárai Szabó Katalinnak a tanulmányaiban. Rébay Magdolna a „Középiskolai koedukáció – pró és kontra (1891–1944)” című tanulmányában az egyik fő kutatási területéhez, a leányközépiskolák történetének kutatásához kapcsolódva a koedukáció problémáját járja körül, kitérve a korabeli oktatáspolitika felekezeti aktorainak a koedukációhoz való viszonyára is.