Tanulmánykötet Zinhober Ferenc professzor emlékére

E könyv megjelenésekor Zinhober professzor (akit Főnöknek, Ferinek vagy éppen Feri bácsinak szólítottunk kortól, alkalomtól vagy egyéb okoktól függően) már két éve nincs közöttünk. Azt, hogy vezetőként, barátként, tanárként vagy „csak” emberként fontos volt - és maradt - számunkra (szerkesztőknek, szerzőknek és vélhetően sok olvasónknak egyaránt), valamennyire talán jelezni képesek az itt következő tanulmányok. Tudósi és magánemberi mivoltában a józan ész, a higgadtság és mértéktartás képviselőjét tisztelhettük benne. Sok szempontból voltak találóak rá Keynes - igazi közgazdászt jellemző - sorai, akinek „egyszerre kell matematikusnak, történésznek, államférfinak és filozófusnak lennie... Értenie kell a szimbólumokat, mégis szavakban kell beszélnie. A részleteket az egész tükrében kell szemlélnie, a valósat és elvontat ugyanazon gondolattal kell megközelítenie. A jelent a múlt fényében, a jövő céljából kell tanulmányoznia. Nem kerülheti el a figyelmét az ember tulajdonságainak és szokásainak legkisebb részlete sem. Céltudatosnak, ugyanakkor elfogulatlannak kell lennie: oly tartózkodónak és megvesztegethetetlennek, mint egy művész, mégis néha oly földhözragadtnak, mint egy politikus.” Mint kiváló oktató, pedagógus, átsugározta az ismeretek átadása során annak igényét, hogy hallgatói minél világosabban megértsék a gazdasági jelenségek, folyamatok természetét, lényegét, kölcsönös kapcsolatát, az általuk alkotott rendszert. Nemcsak tudást adott, hanem gazdasági szemléletet is, miközben gondosan és avatottan formálta a fiatalok világképét. Arisztotelész írta, hogy csak az képes tanítani, aki maga is tud. Ez azonban kevés ahhoz, hogy valaki jó oktatóvá váljon: ahhoz tudni kell érdeklődést kelteni, lelkesíteni, meggyőzni is. Zinhober Ferenc professzor ilyen tanárként él hallgatói emlékezetében. Hasonló célok követése és nagyfokú igényesség jellemezte tanszékvezetői tevékenységét is. Közvetlen kollégái megválasztásánál alapvető szempontnak tekintette az oktatói hivatás iránti alázatot, tehetséget, szorgalmat, valamint azt, hogy leendő munkatársai alkalmasak legyenek szakmai és pedagógiai elképzelései hatékony megvalósítására. Ezt szem előtt tartva motiválta, alakította őket. segítette kezdeti oktatói munkájukat, irányította első tudományos lépéseiket. Kritikus, a felmerülő problémák gyökeréhez lenyúló, a legbonyolultabb kérdések megoldását személyes kihívásnak tekintő szemléletmódja példaként jelent meg előttünk, miközben ezzel a hozzáállással olvasta és bírálta, alakította első dolgozatainkat. A kritikus, előítéletmentes gondolkodás igénye ma talán természetesnek tűnik, ám figyelembe kell venni, hogy Zinhober professzor tevékenységének nagyobb hányada egy olyan korszakra (a rendszerváltást megelőző évtizedekre) esett, mely - finoman szólva - nem túlságosan támogatta az ilyen irányú törekvéseket. Azt, hogy elveit egy ideológiailag fokozottan kontrollált terület, a marxista politikai gazdaságtan oktatásának keretein belül tudta érvényesíteni, csak növeli érdemeit. Diákjai számára az általa oktatott tárgy nem unalmas, kötelezően letudandó penzum volt a diplomához jutás érdekében (ahogyan az akkoriban a hivatalos ideológiát közvetítő tárgyakkal gyakran megesett), hanem a közgazdaságtan birodalmában való izgalmas utazás, melynek minden egyes előadása intellektuális élményt jelentett az azt hallgatóknak Zinhober Ferenc professzor emlékére...