Tanulmányok az 1956. évi forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára

Az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója emlékezésre és tisztelgésre ösztönöz sokunkat. Egy totalitárius rendszerben élő társadalom életéről, a belül, „a hajszálcsövek hálózatában” lezajló történésekről azonban igen nehéz utólag képet alkotni. Az ötvenes évek magyar társadalmának legdinamikusabb erői érezték leginkább lefojtottnak, becsapottnak, megcsalatottnak magukat. Amíg a sztálini rendszer mozdíthatatlannak látszott, addig a társadalom belső feszültségei részben a mélyben maradtak, részben pedig a nem látványos, de annál makacsabb látens kollektív ellenállás jelenségeiben öltöttek testet. Az értelmiségi-pártellenzéki mozgalomnak kulcsszerepe volt abban, hogy a forradalom spontán kirobbanása értelmes, többé-kevésbé egységes irányba terelődött. A forradalmi szervezetek vezetői ekkor zömmel harmincas éveik elején jártak, jóformán a semmiből kerültek elő: az utcák elszánt kissrácait, ipari tanulóit, segédmunkás huszonéveseit nem egy esetben ők vezették. A dolog természete és a tények tanúsága szerint az egyetemi ifjúság és a kezdő egyetemi oktatói réteg körében a forradalom számos követőre talált, akiknek sorsa a forradalom kudarca után megpecsételődött: jelentős részük elhagyta az országot, egy másik csoportot a represszió különféle formái sújtottak, a bebörtönzéstől az állásvesztésig. Az érintett korszak jól-rosszul ismert, sok szálon futó történelmi eseményei az 1989 utáni társadalom reakcióját a hosszabb időtávlat tapasztalatain keresztül formálták. Racionális és emocionális motívumok egyaránt szerepet játszanak ebben a folyamatban: a mai társadalom értékítéletének alakulásában bizonyos személyek életpályájának, de egyes jogintézményeknek vagy a nemzetközi politika összefüggéseinek feltárása, netán újbóli értelmezése szükséges és természetes jelenség. 1956 politikai és történeti kérdéseiről az utóbbi tizenöt évben számos kiadvány látott napvilágot, amelyek a múlt kritikai felülvizsgálatát, a vele való szembenézést igyekeztek elvégezni. Egyes történészek véleménye szerint 1956 mai átpolitizáltságának általános oka egy sok tekintetben konstruált, töredezett és főként alapjában feldolgozatlan múlt. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 1956 dicső törekvéseinek, hősi küzdelmének és vérbefojtásának ötvenedik évfordulója alkalmából e tanulmánygyűjteménnyel tisztelegni kíván: személyes beszámoló ugyanúgy helyet kapott a kötetben, mint az 56-os eseményekkel összefüggő jogintézmények vagy azok sokrétű következményeinek tudományos értékelése. Jó szívvel ajánlom ezért mindazok figyelmébe e kötetet, akik a jogállamiság és a demokratikus életforma elkötelezett hívei.