Csoportmunka a 90-es években

A szociológiai gondolkodás fejlődésének fontos pontjaként, a szociológia mint tudomány kialakulásának pedig első lépéseként tartják számon azt a kérdésfeltevés változást, aminek következtében a "Minek kellene lenni?" kérdést a "Mi van?" kérdése váltja fel. E kérdésváltás az utópiák korát választja el a tudomány korától a társadalmi gondolkodásban. Érdekes analógiát fedezhetünk fel a munkacsoportok története és az előbbi szociológia-történeti adalék között. A hasonlóság a két történet közt az, hogy a munkacsoportok ma már több mint fél évszázados "tudományosan" vizsgált történetét éppen ez a kérdésváltás szabja ketté. A minek kellene lenni kérdését ma már a mi van kérdése váltja fel. A munkacsoport ma már nem "tudományos" ajánlás, hanem szociológiai értelemben vett tény. Nem elméleti konstrukció, hanem működő valóság. Mint ilyen, szigorú metodológiai követelmények mellett vizsgálható is. Mindez nem jelenti azt, hogy korábban nem vizsgáltak tudományosan, s korrekt módon munkacsoportokat, ám ezek a vizsgálatok többnyire az informális csoportokra vonatkoztak. A változás nem tudományos, hanem történeti jellegű. Létrejöttek, mert kényszerűen aktuálissá váltak e dolgozat tárgyai: a munkacsoportok. A dolgozat logikája a témaszűkítés, valamint az elmélettől a gyakorlat felé haladás elvein alapul. A csoportlélektani vázlatot követően a csoportmunka alkalmazásának általános indítékaitól a munkacsoportok fajtáin, szervezetbe integrálásán és bevezetésén keresztül jut el a speciálisan a karcsú termelés keretében működő, részautonóm munkacsoportok bevezetésének elméleti és gyakorlati problémáihoz. Elmélet és gyakorlat természetesen nehezen szétválasztható. Egymással szoros kölcsönhatásban van e dolgozat keretei közt is. Az elméleti részek gyakran éppen a különféle vállalatoknál (vállalati lista) a csoportmunka bevezetésének tapasztalatait rögzítő beszámolókon alapulnak.