Prohászka Lajos [1897-1963]

Prohászka (Prochaska - az I. világháború előtt nemcsak édesanyja névjegye, hanem saját jegyzetfüzetei is így címeződnek) Lajos 1897. március 2-án született Brassóban, egy vámellenőr családjában, Hamarosan Budapestre költözik édesanyjával — apjáról nem tudunk konkrétumokat — és iskoláit már itt végzi, a várbeli községi iskolában, s a II. kerületi egyetemi főgimnáziumban (1907-1915.). Különös módon Prohászka nem került ki a frontra sőt, katona sem volt, hiszen megmaradt egyetemi jegyzetei a háborús szemeszterekből származnak. Az egyetemen görög-latin filológiát, filozófiát és pedagógiát hallgatott. Az aktívan dolgozó hallgatók közé tartozott, hiszen 1917-ben pedagógiai pályadíjat nyert. 1920-ban disszertációjáért Pauler-Tivadar díjjal tüntetik ki. Az egyetemen Alexander Bernátot, Pauler Ákost, Fináczy Ernőt, Beöthy Zsoltot hallgatta rendszeresen, de az egész életére jellemző „görög szeretet'' más előadások révén (Pecz Vilmos, Kruzsinszky Bálint) is mély gyökeret eresztett. A görögség egyetemes szeretete mellett Prohászka másik nagy szenvedélye a zene volt. (Otthon versenyzongorát tartott, s elismerten színvonalasan játszott is!). Toldy László zenei műremekekről szóló kollégiuma nem véletlenül áll a látogatott előadásokról készült jegyzetek sorában. Eközben élénken foglalkozik sok filozófiai és pedagógiai szerzővel, többek között Bőhm Károly axiológiájával, Platónnál — aki egy életen át kíséri minden elméleti munkájában - Rousseauval, Otto Willmannal, s a legújabbkori filozófiatörténet számos más képviselőjével. 1917-től a Pedagógiai .Intézet fizetés nélküli segédje, Fináczy Ernő mellett. 1923 és 1926 között a Nemzeti Múzeumban dolgozik, 1926 és 1933 között beosztott múzeumi könyvtárnok. 1933 és 1935 között könyvtárőr, 1924-ben és 1927-ben félévre Berlinbe küldik, ahol filozófiát, pedagógiát hallgat és az iskolaügy kérdéseivel foglalkozik, miközben a berlini egyetemi könyvtár központi címjegyzékét is tanulmányozza önkéntes munkatársként.