Empatikus marketing

A marketing szakirodalomban egy ideje nincs olyan világrengető újdonság, ami az eddig felállított elméleti rendszert újrarendezte volna. A megjelenő publikációk, főleg a könyvek, inkább csak egy-egy kulcsszó köré csoportosítják a meglévő ismereteket, és próbálják „eladni” az így keletkező gondolatokat. Ez persze nem ellenkezik azzal a tendenciával, amit a termékek esetében is tapasztalunk, vagyis döntő többségükben a kommunikáció révén differenciált „újdonságokat” láthatjuk a piacokon. Miért is lenne a könyvpiac más? Ez a könyv sincs tele újdonságokkal, csupa „már valahol olvastam” érzést kelthet, olyan gondolatokat ébreszthet, „amit már én is gondoltam”. Ám más a munka szemlélete, a csoportosítási módja és a szerző a szokottnál őszintébb szkeptikussága. Ebben a könyvben az empátia, az emocionális közelítés vállalása, a sikertényezők e köré csoportosítása késztetheti gondolkodásra az olvasót. Úgy vélem, ha valaki csak egy nyom vonalon botlik új elképzelésbe és ez segít neki, akkor már nem hiába keletkezett ez a munka. A marketing olyan, mint az amőba, sokféle alakzatot vehet fel, és nem feltétlenül jelenik meg jól körvonalazható szerkezetben. Fennmaradásához bizonyos fokú agresszivitása járul hozzá, amit a társszakmák „bekebelezésével” ér el. Láthattuk már a statisztika, a matematikai apparátus, a szociológia és újabban az információtechnológia és a pszichológia módszereinek és szemléletének elsajátítását, amelyek mind a szakma vérfrissítési fonását jelentik. A marketing, mint nagy túlélő, mint a változó viszonyokhoz állandóan alkalmazkodó vállalati funkció jelentős pályát futott be, szerepe közben hol fel-, hol leértékelődött. Az a szlogen, hogy a marketing akkor jó, ha átszövi az adott cég valamennyi funkcióját és nem él külön életet, túl jól sikerült a megvalósítás során. A szakirodalomban itt-ott már panaszokat olvashatunk, amiért a szakma respektusa csökken, önállósága megkérdőjeleződik. A marketingszakma sajátja az is, hogy állandóan valami újdonságot kell felmutatnia, frissességre, „még nem volt” gondolatokra vágyik, ami a marketinggel, kommunikációval foglalkozó szakembereket eléggé megterheli, nagy nyomás alá helyezi. Lehet, hogy néhány gondolat erejéig adhatunk új perspektívát a megújuláshoz? Posztmodem — vagy „hogyan is nevezzük” korunkban az ember eléggé szkeptikusan szemléli a jelenségeket, állandóan beleütközik abba, hogy „már ezt is kitalálta valaki”, hiába kezdünk bele a munkába azzal a lelkesedéssel, hogy „ez végre valami új lesz”! Ennek ellenére nem tudjuk feladni az újra, vagy legalábbis az újszerű elrendezésre való törekvést, hiszen elkötelezettség, némi fűtöttség nélkül a marketinges nem végezhet jó munkát. A könyvben olvashatókról előre közölhetem, hogy kizárólag fogyasztási cikkekkel, bolti kereskedelemmel foglalkozik, valamint csupán bizonyos elemeiben új, inkább újszerű látásmódú, nem teljes körűen kidolgozott, nem támadhatatlan, esszé jellegű, szubjektív, nem hosszú (legalább), de empatikus.