Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára

Témája alapján ez a fejezel kakukktojásnak tekinthető a többihez képest. Ha az olvasó jogi, adózási, finanszírozási problémákra keres választ, akkor bátran lapozzon tovább, e fejezetben nemigen találhat könnyűszerrel aprópénzre váltható információkat. Ez a rész inkább értelmező jellegű, hisz olyan témákat tekint át, mint hogyan gyarapítja a civil szervezet a demokrácia-csinálást vagy a civil kezdeményezések mint a közélet motorja és egyebek. E fejezet állításai többségének igaza nem kereshető vissza törvénykönyvekben, továbbá információi nem olyan értelemben segítik az olvasót, mint ahogy azt mondjuk a menedzsmentről vagy a támogatásszerzésről szóló fejezet teszi. Ha egy polgár a közéletben kíván tevékenykedni, a PR, a menedzsment ismereteken kívül rendelkeznie kell egy történettel, arra nézve, hogy miért is teszi azt, amit éppen tesz. E narratíva többek között magában foglalja, hogy mi is lenne egy polgár szerepe egy olyan világban, amelyben szívesen élnénk, hogy mit vár el az ember magától, illetve a kormányzattól stb. Összefoglalva tehát a közéletben szerepet vállaló polgárnak nemcsak civil és egyéb: jogi, pénzügyi, lobby technikákat kell ismernie, hanem rendelkeznie kell egy vízióval arról, hogy mit miért csinál. E vízió korántsem annyira öncélú dolog, mint amilyennek első látásra tűnik. Megkülönböztetjük a szavak emberét a tettek emberétől: az első rosszabb esetben szájhős, jó esetben gyenge jellem,aki elveszik saját szavaiban; míg a második az, aki révén a dolgok a helyükre kerülnek. E metaforák bizonyára megjelenítenek hétköznapi bölcsességet, azonban megítélésünk szerint kissé sántítanak, ha a civil szervezetek munkájára vonatkoztatjuk őket. Meglehetősen elterjedt az a vélekedés, hogy a lényeg: az ember tegye a dolgát, a „reprezentáció” meg inkább csak afféle léhaság, gyanús luxus. „Nekem az már gyanús, ha valaki túlságosan dokumentálja magát" - szólt az ítélet néhány éve egy NGO-találkozón. Megítélésünk szerint ezen elképzelés nemcsak hogy nem igaz, de amellett kimondottan káros is. Minden civil szervezet rendelkezik valamilyen magyarázattal arra nézve, hogy miért is csinálja, amit csinál. Olykor e magyarázatokról csak akkor gondolkodnak el az emberek, amikor megszövegezik szervezetük alapító dokumentumát. Úgy véljük azonban, hogy érdemes ennél több súlyt fektetni az efféle „léhaságokra". Egy példával illusztrálnánk ezt. Jóllehet számos egyesület programja, tevékenysége csakis a tagságra irányul, emellett azonban az egyesületek többsége valamilyen módon „nyitott" a közvélemény felé. Ez jelentheti azt, hogy támogatásén kopogtatnak donorok ajtaján, igyekezhetnek meggyőzni a polgárokat, hogy támogatásukkal segítsék az egyesület munkáját. Aztán a mozgalomszerű egyesületek (mint például jogvédők, természetvédők, feministák stb. csoportjai) pedig kimondottan a közvéleményhez szólnak. Ekkor a tevékenység célja gyakran a többi ember megszólítása, befolyásolása. A civil szervezet megpróbálja meggyőzni a közönséget az általa képviselt világkép helyességéről. A munka nagy része itt azt jelenti, hogy tisztázzák, illetve pontosan és megnyerőén megfogalmazzák a követni kívánt célokat. Ebből következik, hogy a civil szervezeteknek világképüket, céljaikat nem kizárólag PR-okokból tanácsos megfogalmazni; sót, gyakran ez a civil szervezet „tevékenysége" maga.