Kézben tartott idő

A Tudomány és életmód könyvsorozat ismét újabb résszel gazdagodott. Az E-számokról őszintén - élelmiszereink árnyoldalai, az Allergia- és Candida-kalauz, a Génháború - a genetikailag módosított élelmiszerek kockázatai, valamint a Ne veszítsd el a csontjaidat! című könyvek után egy kis kitérőt teszünk az életmód területén. Hiába vásárolunk ugyanis adalékanyag-mentes, alacsonyabb allergenitású vagy nem „génmanipulált" élelmiszereket, ha életmódunk egyéb régióiban olyan hiányosságok vannak, amelyek könnyen zátonyra futtathatják az életünket. A rohanó életvitel, a kapkodás legalább olyan egészségpusztító tényező, mint a helytelen étrend. Szükséges tehát az életmód egyéb tényezőivel is foglalkozni, amelyek között az egyik legkiemelkedőbb részterület az egyéni időgazdálkodás. Az egészségkutatók szerint az életidőnkkel való sáfárkodás sokkal komolyabb figyelmet érdemlő kérdéskör, mint amilyennek általában gondoljuk. Az idő témakörével összefüggésben számos könyv jelent meg hazánkban és a nyugati országokban. A legtöbb kiadvány azonban a jó időgazdálkodást az üzleti sikeresség alapfeltételeként, a karrier kulcsaként jeleníti meg, mintha a megfelelő időtervezés csak az üzleti szféra résztvevőit érintené komolyabban. Ebből adódóan a vezetői rétegnek, a kommunikációhoz kötődő szakma képviselőinek, az egyre népesebb tábort alkotó menedzsereknek és a rendkívül elfoglalt üzletembereknek jelentős, specializált tudományos ismereteik vannak az időgazdálkodásról, miközben az „átlagemberek" többsége sok esetben azt sem tudja, hogy léteznek jól definiálható időtervezési alapelvek. A pénzügyi és ipari világ leendő vezetőit az egyetemeken megtanítják a tervezés, szervezés és vezetés lényeges elemeire, azonban az ilyen képzésben nem részesülő tömegek az alapvető ismeretek híjával élik le életüket. Ezen a helyzeten szeretne javítani kiadványunk. A helyes időgazdálkodás nemcsak a pénzszerzés, hanem ennél jóval fontosabb és nemesebb célok elérésének alapelemét is jelenti. A jó időbeosztás a distressz megelőzésének, a fizikai és lelki egészség megtartásának, a józan ítélő- és döntéshozatali képesség javításának, valamint a rendezett és átlátható életvezetésnek az alappillére. Szakítani kell tehát azzal a szemlélettel, amely a jó időgazdálkodás elsajátítását csak egyes munkaköröket betöltő, elfoglalt emberek számára teszi feladattá. A helyes időbeosztást minden ember életét döntően meghatározó tényezőként célszerű kezelni, munkakörtől és az elfoglaltság mértékétől függetlenül. Az ezzel kapcsolatos ismereteket senki sem nélkülözheti, aki nyugodt, békés és rendezett életet szeretne élni a mindennapokban. Fontos hangsúlyozni, hogy a munkaidő- és életidő-gazdálkodás különböző fogalmakat takarnak. Előfordulhat ugyanis, hogy valaki az üzleti életben - jó munkaidő-gazdálkodása és egyéb tényezők révén - jelentős sikereket ér el, magánélete mégis zsákutcába jut, ami arra mutat, hogy életidő-gazdálkodása nem megfelelő. Ha tehát valaki „jól dolgozik", még korántsem jelenti azt, hogy „jól is él". Miben áll tehát könyvünk újszerűsége? Abban, hogy nem egy külső érdeket szolgáló munkafolyamat racionalizálását, illetve optimalizálását helyezi a fókuszpontba, hanem - érdekek nélkül - magának a „szenvedő alanynak", a mindennapi hajszából kilépni nem tudó embernek a személyes testi és lelki jólétét. Ezt azonban nem az önmegvalósítás eszméjével, hanem józan önértékeléssel és az önhibából adódó többletterhek csökkentésével éri el.