II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza

Merem hinni, hogy kedves kötelességet teljesítettem és jó munkát végeztem akkor, amikor nemzetünknek II. Rákóczi Ferencz vezérsége alatt a múltban lezajlott dicsőséges szabadságharczát és szomorú letiportatását a hazafias közönségnek kezébe adtam történeti olvasmányul. Több, mint három éves tanulmányaim alapján bátran vallom abbeli meggyőződésemet, hogy Rákóczi kora és az ő nyolcz éves hadi mérkőzése a magyar történelemnek a legszebb és legragyogóbb fejezete. Azzá avatja egyfelől a nemzetvezérnek kimagasló alakja és páratlan jelleme, másfelől pedig a hősies elszántság, az a soha meg nem fogyatkozó vér- és pénzáldozat, amelyet a magyarság jogainak és szabadságának a visszaszerzése érdekében a haza oltárára helyezett az utolsó pillanatig, más szóval mindaddig, míg a nagymajtényi síkon a tizenegy ezer kurucz, a visszacsinálhatatlan sors rendelkezése következtében le nem rakta fegyvereit Károlyival, s amíg a halni kész küzdők be nem látták, hogy idegen segítség nélkül úgyis kárbavész minden erőlködés... Csekély erőmmel igyekeztem azt a titáni és hosszú-hosszú küzdelmet röviden és úgy festeni, a történeti hűséget soha szem elől nem tévesztve, hogy könyvecském átolvasása után a szépen induló nemzet-tragédiának a kezdése, fejlődése és megkönnyezni való vége névtelen és neves hőseivel, nemkülönben félisten-szerű vezéralakjaival tisztán álljon mindenki szeme előtt. Vajha elértem volna czélomat, ami munkásságomnak és fáradságomnak a legigazibb jutalma lenne.