Az alkotmányos identitás funkciója és alkalmazhatósága a szupranacionális térben

Egy szerző dolga sem könnyű az alkotmányos identitás európai vonatkozásainak feldolgozása kapcsán, bármennyire is ez tűnik az utóbbi évtized egyik „legforróbb” alkotmányjogi témájának. Értekezések és elemző tanulmányok egész sora gazdagította az utóbbi öt-tíz évben a magyar jogtudomány könyvespolcait is, az ezzel foglalkozó tudósok közül most egyet sem emelnék viszont ki, ezt megteszi helyettem a könyv szerzője a továbbiakban, állításaik elemzésén keresztül. Ezzel együtt nekem sincs egyszerű feladatom, amikor a szerző, a téma, és ezáltal a könyv kihívásait és érdemeit kellene sorba szednem egy előszó erejéig. Árnyalja ezt a feladatot természetesen az is, hogy a könyv alapját képező doktori értekezés témavezetésének és a területtel kapcsolatos korábbi kutatásaimnak köszönhetően sajátomnak is érzem a vizsgálat tárgyát, magam is sokat publikáltam, kutattam azt és alkottam arról - olykor a szerzőével ellentétes - saját véleményt. Most azonban nem ezeket szeretném megosztani az olvasóval, hanem a könyv alapján bennem kialakult impressziókat, a bennem felvetődő kérdéseket a téma kapcsán. Már maga a cím is felkelti az érdeklődést és nehéz helyzetbe pozicionálja az írót és olvasót egyaránt. Az alkotmányos identitás funkciójáról és alkalmazhatóságáról (egyáltalán létjogosultságáról) jelentősen megoszlanak a vélemények világszerte. Hát még a szupranacionális európai térben. Hiába tartalmazza az Unióról szóló Szerződés 4. cikkének (2) bekezdése, hogy az Unió köteles tiszteletben tartani tagállamainak nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének. Ugyanis, ha e rendelkezéshez egy érvrendszer úgy közelít, hogy ez alapján az Unió a tagállamok „alkotmányos önazonosságát”, annak alapvető elemeit tiszteletben kell, hogy tartsa, megkondulnak a vészharangok. Egyesek szerint az alkotmányos identitásra való hivatkozás egyet jelent az euroszkepticizmussal, mások szerint annak az alkotmánybírósági gyakorlatokban való megjelenése és értelmezése „bírói atomfegyver”, amely több konfliktust szül, mint amennyit megold, ezért semmi keresnivalója a bíróságok előtt. Az alkotmányos önazonosságra sokféleképpen lehet tekintenünk a nemzeti szint „alkotmányos terében”, és a szupranacionális, nemzetek feletti ilyen terekben is. A nemzeti szinten meghatározhatják azt ugyanúgy mélyen gyökeredző geopolitikai tényezők, mint kulturális és történeti narratívák, a nemzetek feletti szinten pedig ezek meghaladása, átértelmezése nehezíti el a fogalom megértését. Az alkotmányos identitás alkalmazhatóságára az azzal kapcsolatos jogi, társadalomtudományi, politikatudományi, de még szociológiai nézőpontok is hatást gyakorolnak, s mind eltérő módokon formálják annak a jelentésárnyalatait, hogy mi is rejlik az „alkotmány négy sarka között”, amikor az alkotmányos identitásról beszélünk, pontosan mit is jelent, mire hat és mivel kapcsolatban alkalmazzuk azt. Megoszlanak a vélemények arról is, hogy alapvetően az alkotmány, vagy inkább az alkotmányos és politikai rendszer (berendezkedés) önazonosságának leírására kell inkább alkalmazni azt, és arról is, hogy hogyan a lényegi vagy alapvető állami funkcióknak pontosan mi köze is van a fogalomhoz.