"Törekedjetek a szeretetre!"

Engedjék meg, hogy a házigazda, a Brunszvik Klub vezetősége nevében tisztelettel és szeretettel köszöntsem Önöket ezen a csodálatosan szép szeptember végi estén, amikor a 125 éve elhunyt Brunszvik Terézre, a kisdedóvás ügyének fáradhatatlan apostolára, a hazai és egyetemes neveléstörténet követésre méltó egyéniségére emlékezünk. Ez alkalomból külön köszöntőm a Brunszvik család képviseletében megjelent Judith Charpentier-De Gérando asszonyt és Marie-Pierre De Gérando urat (Teréz húgának, Karolinának ükunokáit), és Judith asszony leányát, Sabine-t, akik kifejezetten a mai est kedvéért utaztak ide Franciaországból. A Brunszvik Klub a hely haladó hagyományainak ápolását szívügyének tekinti, így igen kedves kötelességének tesz eleget, amikor halálának évfordulóján ünnepi esttel és kiállítással emlékezik meg á martonvásáriak körében különösen nagy szeretetnek örvendő Brunszvik Terézről. Ezúttal nemcsak tevékenységének legismertebb oldalát - neveléstörténeti szerepét - szeretnénk bemutatni, hanem lehetőség szerint a teljes embert. Megkíséreljük felidézni Önöknek sokszínű, követésre méltó egyéniségét, életének mozgatórugóit, a célokat, amelyeket oly példás hűséggel és kitartással szolgált, és azt a maga választotta keskeny és göröngyös utat is, amelyen oly elszántan akart és tudott is előbbre jutni. Tesszük ezt már csak azért is, mivel életműve vitathatatlan értékekben és örök érvényű tanulságokban igen gazdag és figyelemre méltó. Erről tanúskodnak azok a napló-, emlékirat- és levélrészletek is, amelyek segítségével ma mindenekelőtt őt magát szeretnénk vallatóra fogni. Ezek az iratok mindennapi küzdelmeinek és lelki vívódásainak megrázó erejű dokumentumai. A műsorban részleteket fognak hallani olyan írásaiból, amelyeket közkézen forgó kiadványokból vettünk, és olyanokból is, amelyeket iratai tömkelegéből először most sikerült napvilágra hoznunk. Néhány kortársának és küzdőtársának a levele is szerepel összeállításunkban. Mindemellett segítségül hívjuk a jeles francia írót és lélekbúvárt, Romain Rolland-t, aki „a művészet és gondolat" óriásai (Beethoven, Tolsztoj stb.) után Brunszvik Teréz egyéniségét és lelkiségét is tanulmányozta, mondván: „Megmutatom az embert, ezt a gyengeségből és nagyságból álló csodálatos hangszert, ezt a hegedűt, melynek hangzása páratlan és nem hasonlítható semmi máshoz". Amint arra Rolland is utal, Brunszvik Teréz életének a szeretet volt a fő mozgatórugója. Belőle élt, érte élt, így hát milyen üzenete lehet szeretethiányban szenvedő korunknak: „Törekedjetek a szeretetre”/ Ez a Szent Pál-idézet a címe most következő összeállításunknak is, amelyet kedves Művészvendégeink tolmácsolnak Önöknek. És mivel Brunszvik Terézről szólni Beethoven zenéje nélkül majdhogynem elképzelhetetlen, segítségül hívtuk a Tátrai-vonósnégyest - fogadják őket is nagy szeretettel! Bevezetőmet Romain Rolland szavaival zárom: „Minden kicsi, ha a végtelenhez mérjük, az számít, amit szeretetünkből beleviszünk..." Műsorunkat e gondolat jegyében állítottuk össze. Kérem, fogadják Önök is szeretettel!