Bulla Aurea 800

„Országunk bírája, míg a curián leend, mindeneket ítélhessen és a curián indult pert akárhol elvégezhesse. De mikor az ö jószágában lakik, akkor poroszlót ne bocsásson és a peres feleket meg ne idéztesse” - fogalmaz az 1222-ben Jeruzsálemi II. András királyunk (1205-1235) által kiadott, arany függőpecséttel megerősített híres kiváltságlevél, amit Aranybullaként ismer az utókor. Az idén 800 esztendős privilégiumlevél alkotmányos identitásunk talán legszebb történeti ékessége. A szűkszavú oklevél számos közjogi elemet magában foglal, köztük az igazságszolgáltatásra vonatkozókat is. Az eredetileg egységes szövegezésű bullát a késő utókor osztotta fel cikkelyekre, az ország bíráiról (nádor, országbíró, ispán stb.) és az igazságszolgáltatásról több helyen is rendelkezik. Az utolsó cikkelyben a nádorral kapcsolatban mondja, hogy az „az írást mindenkor szeme előtt tartván, se ö maga meg ne tévedjen valamikép a mondott dolgokban, se királyt vagy nemeseket, avagy másokat megtévedni ne engedjen” - mintegy alkotmánybíráskodási szerepet hagyva a palatínusra, nem véletlen, hogy ma az alkotmánybírák talárjuk felett a bulla aranypecsétjének mását viselik. A bulla a sajátos magyar alkotmányos felfogás és közjogias észjárás tükre, maga volt a korlátja a feudalizmus kialakulásának Magyarországon azzal, hogy nem engedte a közhatalmat magánhatalommá alakítani, bár erre a Mohács utáni évszázadokban erős törekvések mutatkoztak Bécs részéről. Bár nem szerződéses formában kelt, hanem a királyi kegy megnyilvánulásaként privilégiumlevél formájában, mégis tartalma valóságos társadalmi szerződés volt, minden társadalmi réteg jogát, érdekét védte, a királyét, az egyházét, a bárókét, a nemességét, a szegényekét, sőt még a magyarsággal együtt élő, az országban megtelepedő vendégekét is. Összhangban volt a szent istváni örökséggel, de a vérszerződés származtatott hatalomfelfogásával is, ami később Werbőczy Tripartitumában már kerek eszmerendszerré (Szent Korona-tan) állott össze. E felfogásban az állami főhatalom (és abban a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom) is származtatott hatalom, nálunk az uralkodó nem önjogán, hanem a nemzettől a koronázás közjogi aktusa révén gyakorolja. A privilégiumlevél többek között magánjogi, pénzügyi, büntetőjogi és alkotmányjogi rendelkezéseket is tartalmaz, köztük olyan alkotmányos elveket is, mint a tulajdon szentsége, saját törvényes bírájától senki el nem vonható, vagy azt, hogy törvényes ítélet nélkül le nem tartóztatható. Már az Anjouk időszakától fogva az állami élet legfontosabb dokumentumaként tartották számon, „a melynek megtartására minden magyar király, mielőtt a szent koronát fejére tennék meg szokott esküdni” - írja Werbőczy a Tripartitumban. Az alkotmányos szokásoknak megfelelően utolsó magyar király, boldog IV. Károly királyunk is a bullára esküdött 1916 decembert budapesti koronázásán, ami hűen visszaadja a bulla tekintélyét. Ahogyan a bulla keletkezésének korában védte a magyar jogot és a nemzeti érdeket az idegen és ártalmas hatásoktól, úgy ma is van jelentősége a nemzeti jog szerepének a nemzeti érdek védelmében. A nyolcszáz éves évfordulón az Alkotmánybíróság és a Kúria közös emlékkonferencia keretében ünnepelt Székesfehérváron, e kötet a bulla előtt kíván tisztelegni.