Moszkva - Petuski

A Moszkva-Petuski első kiadása, annak köszönhetően, hogy mindössze egy példányból állt, hamar elfogyott. Azóta sok - teljesen alaptalan - szemrehányást kaptam a „Sarló és Kalapács - Karacsarovo” fejezetért. Az első kiadáshoz írott előszavamban ugyanis minden leányzót figyelmeztettem, hogy olvasatlanul ugorja át az említett fejezetet, mivel az „És már ittam is” mondat után másfél oldal színtiszta káromkodás következik; jóhiszeműen előre jeleztem, hogy az „És már ittam is” mondat kivételével az egész fejezetben egyetlen illendő szó sem található. Ezzel a jószándékú figyelmeztetéssel csupán azt értem el, hogy minden olvasóm, különösen a leányzók, azonnal a „Sarló és Kalapács - Karacsarovo” fejezetre vetették magukat, olvasatlanul átugrották az előző fejezeteket, akárcsak az „És már ittam is” bevezető mondatot. Ezért szükségesnek tartottam, hogy a második kiadásból kihagyjam a „Sarló és Kalapács - Karacsarovo” fejezet durva káromkodásait. Jobb lesz így, mert először is, ezután folyamatosan fogják olvasni a művemet, másodszor pedig senkit sem sértek majd e fejezettel. | „Ó, milyen jó lenne, ha az egész világ olyan jámbor és félénk lenne, akárcsak én most, ha a világon mindenki ugyanígy kételkedne mindenben: önmagában és abban is, vajon mennyire komoly ez a hely, amelyet elfoglal az ég alatt. Nem lenne se rajongás, se hősiesség, se megszállottság! - a kishitűség válna általánossá Hajlandó lennék örökkön-örökké e földön élni, ha előbb mutatnának egy sarkot, ahol nem mindig akad hely a hőstetteknek."