Jogi alaptan

A tudomány a természet, a társadalom és a megismerés (emberi gondolkodás) objektív összefüggéseiről, fejlődéstörvényeiről felhalmozott ismeretek és következtetések rendszerezett összessége, a valóságot adekvátan tükröző ismeretek rendszere. A tudományos ismeretekre jellemző az, hogy egyfelől bizonyítottak, másfelől, hogy általános érvényűek. A tudományos ismeretek rendszerének fontos elemei a tudományos fogalmak, a tudományos törvények és a tudományos hipotézisek. A tudományok ismerettárgyuk szerint különülnek el egymástól aszerint, hogy a tudományos tevékenység a valóság mely részére irányul, ill. a tudományos ismeretek az objektív valóság mely részét tükrözik. A természeti jelenségeket átható törvényszerűségekre, a természet objektív összefüggéseire vonatkozó ismeretek alkotják a természettudományok fő csoportját (pl. biológia, kémia, orvostudomány stb.). A társadalmi együttélés objektív törvényszerűségeivel viszont a társadalomtudományok fő csoportja foglalkozik (pl. közgazdaságtudományok, állam- és jogtudományok, pedagógia, esztétika stb.). Ebben a csoportosításban beszélhetünk még a filozófiáról és a formális tudományágakról (pl. matematika, logika stb.) A tudományok más szempontból való osztályozása az alkalmazott és az elméleti (ún. tiszta) tudományokat különbözteti meg. Az állam- és jogtudományok az állam és jog objektív törvényszerűségeit, tartalmát és formáit, valamint az állami és jogi jelenségek más társadalmi jelenségekkel való kölcsönhatását vizsgálják. Ennek megfelelően az állam- és jogtudományok is társadalomtudományok, a társadalomtudományok egyik, viszonylag korán kialakult csoportját alkotják. Az állam- és jogtudományok rendszerén belül megkülönböztetünk általános állam- és jogtudományokat, valamint ágazati(szak) állam- és jogtudományokat. Az általános állam- és jogtudományok - melyek az állammal és a joggal, áll. egyes állam- és jogrendszerekkel, mint egésszel foglalkoznak - körét alkotják az állam- és jogbölcselet, az egyetemes állam- és jogtörténet és a nemzeti állam-és jogtörténet. Mindezeket, mint elméleti és történeti állam- és jogtudományokat is csoportosíthatjuk. Az ágazati állam- és jogtudományok vizsgálódásai a jogrendszer egyes ágazatai belső törvényszerűségeinek, összefüggéseinek feltárására irányulnak, pl. büntető jogtudomány, polgári jog tudománya stb. Ezen belül megkülönböztetjük az anyagi és az alaki jog tudományágait. Amíg azonban az egyes jogágak mindig „nemzetiek", addig a jogtudományi ágak elvileg mindig nemzetköziek. Azokat a tudományágakat, amelyek kutatási eredményeikkel elősegíthetik más tudományágak előrehaladását, az utóbbiak szempontjából kiegészítő és segédtudományoknak nevezzük. A kiegészítő tudományok az állam- és jogtudományokkal mellérendeltségi viszonyban állnak - pl. a közgazdasági tudományok, pszichológia stb. -, míg a segédtudományok az állam- és jogtudományi ágak relatíve önállósult részei, melyek az állam- és jogtudományok ágazataival alárendeltségi viszonyban állnak - pl. a kriminalisztika. A jogi kultúra - miként ismeretes - bizonyos szempontból kettéválasztható „külső" (laikus) és „belső" (jogászi) jogi kultúrára, melyek azonban összefonódva és egymásra hatva egy jogi kultúraként élnek, s együttesen befolyásolják a jogi rendszer hatékonyságát.