Egyetemes földirat

Azon tudomány, mely földünk külső sajátságairól értekezik, földiratnak neveztetik. Háromféle földiratot különböztetünk meg. Ha a föld mint égitest tekintetik, és viszonya a napköz s a bolygókhoz taglaltatik: a földirat csillagászati vagy mértani leszen. Midőn földünk fölületének változatossága, magaslatai, mélyedései, vizei és folyóinak hálózata tárgyaltainak: a földirat természettaninak mondatik. Ha a föld mint az emberek lakhelye tekintetik, és fölületén az emberi csoportozatok és a társodalmi tevékenység eredményei jelöltetnek ki: a földirat államinak neveztetik. A csillagászati földirattal kapcsolatban áll a földtan (geológia), mely földünket mint világtestet tekinti, s annak keletkezését és kifejlődési viszontagságait kémleli. A természettani földiratnak előnyös segédje a földisme (geognosia), mely a föld belső szerkezetét, alkatrészeit és rétegeit elemezi. Az állami földiratnak közel rokona az államisme (statistica); a különbség a kettő közt csak abban rejlik, hogy amaz leginkább a helyeket és községeket Írja le; emez pedig különösen az országok kormányzatát, hadi erejét, költségét, vagyonát, szellemi műveltségét, iparát, kereskedelmét és termékeit veszi tárgyalás alá. Terjedelmét illetőleg a földirat feloszlik egyetemesre, mely leírja az egész föld fölületét; és részletesre, mely csak egyes országok vagy vidékek leírására szorítkozik. Azon (Beláthatlan űrben, mely éjente mint csillagos mennyezet, naponta pedig mint fényes kék láthatár szemeink előtt elterülj, megazámithatlan nagyszerű gömbök mozognak a legbölcsebb Alkotó által kiszabott rend szerint, Ezen gömbök csillagoknak vagy világtesteknek hivatnak és kétfélék: vagy önfénynyel bírnak, vagy sötétek. Az önfényüek állócsillagoknak, vagy napoknak neveztetnek, és nagyságra a sötéteket rendkívül fölülmúlják; állócsillagoknak azért neveztetnek, mert helyzetönket földünk iránt nem változtatják. Mi azonban csak annyit jelent, hogy azon távolság , mely földünkről kiszámítható, elenyészik azon távolsághoz képest, melyben az állócsillagok egymáshoz viszonylanak: nem pedig, mintha az állócsillagok mozdulatlanságát csak feltételezni is lehetne’. Az bizonyos, miszerint ezen mérhetlen távolság miatt tulajdonságaikat biztosan nem ismerhetjük; mer; például az északi sarkcsillag és a Sirius legközelebb sejtetnek földünkhöz, s mégis ezek távolsága is legalább 4 billió mérföldre tehető. Az állócsillagok fényök és nagyságuk szerint 6 osztályba soroztatnak, a hatodik osztálybeliek szabad szemmel csak ritkán láthatók. Már a régiek az égeni tájékozás végett csillagképleteket, vagyis csillagzatokat alkottak maguknak, melyeknek száma időnkint folyvást gyarapodott; ezek közül némelyeket szükséges megjegyezni. Legismeretesebb csillagzat a közéletben a Gönczölszekér, vagy nagy medve, mely hét csillagból áll; (ha hátsó tengelyét folytatólag ötször meghosszabbitjuk, feltaláljuk a magános" sarkcsillagot, mely a kis medvének végső csillaga és az északi iránynak legbiztosb mutatója. Azon csillagzat, mely köznyelven csirkés-tyuknak neveztetik, a bikajegyhez tartozik. Legszebb csillagzat az Orion, mely két elsőrendű és három másodrendű csillagot tartalmaz, emezek a közéletben három kaszás nevet viselnek; ha irányukat követjük balra, feltaláljuk egünk leggyönyörűbb csillagát, a zöldesfehéren ragyogó Siriust.