A modern pedagógia útjain

A modern pedagógia útjain járok. Hová vezetnek ezek az utak? Nem visz-e talán egyik-másik téves irányba? Melyek közülök a helyesek és célhoz vezetők? Ezt kutatom és keresem ebben a kötetben. E könyv tanulmányok gyűjteménye, melyeknek mindegyike ugyan egészen önálló, melyeket azonban mégis egységes pedagógiai felfogás fűz össze. Az egyes tanulmányok felölelik a pedagógia legfőbb kérdéseit, s alig van újabban fölmerült pedagógiai eszme, mely legalább is érintve ne volna. Kezdődik a könyv elméleti kérdések fejtegetésével, melyek után gyakorlati kérdések következnek. Ezek közül különösen a nyelvi és irodalmi tanulmányokkal, mint szaktárgyaimmal, foglalkozom behatóan. Végzem pedig iskolaszervezeti problémákkal, melyek az elmélet terén fölmerült eszméknek gyakorlati keresztülvitelét mutatják be. A pedagógiát a kultúra tudományának tekintem. Keresem tudományos tárgyalásának föltételeit, s igyekszem megállapítani föladatait. Minthogy a pedagógia föladata a kultúra átszármaztatása a következő nemzedékre, beható vizsgálat alá kell vennem a kultúra fogalmát és e fogalom körét, s megállapítani a kultúra viszonyát a pedagógiához. A kultúra lényegét a haladás tudatosságában találom; a nevelés föladata tehát a tudatosság uralmának a biztosítása minden cselekvésben. Ehhez képest módosul a nevelés fogalma és célja. A fogalom kiterjesztése a célok kiterjesztésével jár együtt. A régi szükebbkörű cél helyett a célok egész rendszerének organizálása válik szükségessé. A célokat a kultúra elemzése adja; az utakat pedig egyrészt a gyermektanulmány, a differenciális lélektan, az egyéniség ismerete, — másrészt a szociológia mutatja. A konkrét esetekben való eljárás számára a kulturális fejlődés törvényeinek, valamint a gyermek természetének ismerete egyaránt szükséges. Megvizsgálom a nevelés legfontosabb problémáját: a jellemképzés kérdését. E vizsgálódás eredménye az, hogy a jellemfejlődés tudatos irányítása lehetséges, még ha nem is ismerjük a fejlődés összes tényezőit, s nincs is valamennyi hatalmunkban, mert ebben a fejlődésben csak a domináló tényezők a fontosak. Behatóan foglalkozom a módszer kérdésével. Előadom a módszer fogalmának a fejlődését a filozófiában és pedagógiában, ismertetem a kérdés legújabb irodalmát, s igyekszem megvilágítani és összeegyeztetni a szerteágazó nézeteket. A módszerben igen fontosnak tartom azt, hogy a tanár és tanítvány között bizonyos szellemi közösség jöjjön létre. E szellemi közösség létrehozója egyrészt a kultúra egy-egy részlete, azaz a tárgy: másrészt a nemzeti nyelv, mint a társadalmi közösség egyik kapcsolata. Ezek viszik a tanulót oda, hogy képessé legyen a tudatos haladásra. Ha az ember részt tud venni a közösség munkájában, s képes a maga haladásán tudatosan közreműködni: akkor nevelése be van fejezve.