A szellemi képességek fejlesztése

A szellemi képességek fejlesztése egyike a pedagógia legfontosabb feladatainak. Mégis újabb időben ennek a kérdésnek a tárgyalása kissé háttérbe szorult a pedagógiai irodalomban a nagy reformkérdések, s a pedagógiai problémák új beállítása mellett. Pedig éppen az újabb irányok hangsúlyozzák erősen a formális célokat, s ezzel kapcsolatban a szellemi képességek fejlesztésének szükségességét. így a porosz kultuszminisztérium 1924. évi emlékirata szerint "az ember minden képességét, a testet, az akaratot, az érzelmeket, az irrationalisat az egyéniség összhangjává akarja alakítani." Boelitz porosz kultuszminiszter pedig azt írja, hogy a népiskola célja a gyermek minden testi és szellemi képességének kifejlesztése és iskolázása. A mi legújabb népiskolai tantervünk is a formális képzés jelentőségét hangsúlyozza a tartalommal szemben. Üj középiskolai tantervünk szerzőjének. Komis Gyulának nyilatkozata szerint szintén az általános műveltség formális fogalma a reform alapgondolata, s "a középiskola célja: önálló szellemi munkára való nevelés a tudományos képzés segítségével, azaz szellemi érettség kellő értelmi fejlettség." Ennélfogva szükségesnek látszik a szellemi képességek fejlesztésével összefüggő problémákat megvizsgálni, s az eddigi megoldásokat revízió alá venni. Megvizsgáljuk először is, milyen helyet foglal el a szellemi képességek fejlesztése, s lehetséges-e egyáltalán a szellemi képességeket fejleszteni? Megvizsgáljuk, miben áll a formális képzés? Meg kell állapítanunk a képességek fogalmát, mert ennek a fogalomnak a használata úgy a pszichológiában, mint a pedagógiában kissé ingadozó. Megállapítjuk a tehetség és képesség közti különbséget, a normális, a hipernormális, eubnormális és abnormális tehetség fogalmát, az átlagos tehetséget és a speciális tehetséget, a tehetség korai megnyilvánulását, s általában a tehetség fejlődését. Fölvetjük a kérdést, mely tehetségeknek a fejlesztése feladata a nevelőnek? Itt antinomikus alapelvekre bukkanunk, s négy alapelvet állapítunk meg. Végül megállapítjuk a fejlesztés módjait és fokozatait. A gyakorlásra nézve pedig pontos szabályokat állítunk fel. A Jost-féle szabály mellett ki kell emelnünk mint alapelvet az azonos sorrend és változtatott sorrend helyes alkalmazását, továbbá a három fokozatot: a mechanikus, értelmes és intuitív gyakorlást. Minthogy a mi szakirodalmunkban úgy Thorndike kutatásairól, valamint a Jost-iéle elvekről alig történik említés, talán nem végzünk fölösleges munkát, ha ezeket ismertetjük és kiegészítjük a magunk eredményeivel. A formális képzés új felfogása Spranger hatása alatt alakult ki, a képességek fejlesztésének technikájára nézve pedig főkép az újabb amerikai pszichológia (főkép Thorndike) eredményei voltak irányt jelölők. Azt hisszük, hogy a problémák új megvilágítása és a fentemlített új megállapításaink alapján kialakított elvek hozzájárulhatnak e téren a nézetek tisztázásához. Kimutatjuk, hogy a képességek csak értékes tartalommal kapcsolatban fejleszthetők, s hangsúlyozzuk a forma és tartalom szoros egységét ós elválaszthatatlanságát.