Uj tanév kezdetén megnyitó-, beszámoló- és beiktató beszéd

Tekintetes Tanács! Tisztelt Közgyűlés! Midőn e tanévmegnyitó- és egyetemi tanácsot beiktató közgyűlést van szerencsém megnyitni, mély tisztelettel üdvözlöm a hatóságok megjelent képviselőit, kik egyetemünknek e közgyűlését megjelenésükkel megtisztelték. Tisztelt Közgyűlés! E közgyűlésen nekem, mint lelépő rectornak, az a feladatom, hogy beszámoljak a lefolyt tanévről. Képet kell tehát adnom egyetemünk mult évi működéséről, arról, mi történt a mult évben? mit dolgoztunk? mit tettünk? s aztán mérlegelni, miben erősödtünk meg, s miben fogyatkoztunk meg. Végül mérlegelni, haladtunk-e előre? Ha végig tekintek így ezzel a szemmel az elmult esztendőre, több örvendetes eseményt látok, mint lehangolót, több biztatót, mint elcsüggesztőt, több reményteljeset, mint aggodalmasat, — s így méltán meríthetünk bíztatást, reményt, erőt a további munkához és a további küzdelemhez. Lássuk először is, mi az, ami a mult esztendő eseményeiből ránk nézve örvendetes. Örvendetes első sorban az, hogy egyetemünkön az egész esztendőn keresztül rend és béke uralkodott. Ez az esztendő a nyugodt békés munka éve volt. Harmonia uralkodott a szívekben, s harmonikus munkában egyesült a hallgatóság a tanári karral. A másik örvendetes esemény, melyről be kell számolnom az, hogy harmonikus munkában egyesült az egyetem Pécs városával, s kultúránk legfőbb őrével és irányítójával, gróf Klebelsberg Kunó miniszter úrral egyetemünk továbbfejlesztése és kiépítése érdekében. Pécs város közgyűlése a Tanács előterjesztésére 1930. február 26-án 600.000 pengőt szavazott meg a jog- és bölcsészeti kar új épületei részére, mint egy részletét annak a 25 %-os hozzájárulásnak, melyet a város már régebben magára vállalt. Hálás köszönetet mondunk e helyen is Pécs város közönségének e nemeslelkű cselekedeteért. Hálás köszönet illeti elsősorban méltóságos dr. Nendtvich Andor polgármester urat, mint Pécs város fejét, de köszönet illeti mindazokat, akiknek része volt e határozat létrejöttében. Nagy örömmel fogadta ezt a határozatot miniszterünk, gróf Klebelsberg Kunó ő nagyméltósága is, ki hangsúlyozta, hogy ezzel a cselekedettel arra az útra lépett Pécs városa, amely a célhoz vezet. Ez a cél pedig az, hogy az egyetem végleg ide köttessék Pécs városához, s ezt csak így, áldozatokkal, lehet elérni. Hogy mennyire örvendett miniszterünk e határozatnak, mutatja az a körülmény, hogy az építkezés költségeihez az előzetes költségvetés szerint még hiányzó 240.000 pengőt azonnal megigérte, sőt leiratában 250.000 pengőre emelte fel. De általában fejlődést és haladást mutat egyetemünk ez évi története minden más tekintetben is. Mert továbbfejlődést jelent minden gyarapodás, ha nem is oly jelentékeny az, mint más szerencsésebb körülmények között élő egyetemeké. Nemcsak a rohamos előre törés jelent haladást, hanem a lépésről-lépésre való továbbjutás is. Egyetemünk ilyen gyarapodását jelenti az egyetemi gyógyszertár fölállítása, amelyhez már az 1924—25. tanévben megindultak az előkészületek. E terv azonban csak most, ebben a tanévben valósult meg, főkép dr. Magyary Zoltán miniszteri tanácsosnak, az egyetemi ügyosztály volt vezetőjének buzgó munkálkodása alapján. A vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr 410-4—432/1929. szám alatt kelt elhatározása értelmében a gyógyszertár a tanév II. felében megkezdte működését.