A kapcsolatban bontakozó lélek

Winnicott neve ismerősen cseng a hazai pszichológiai életben is, sokat és sokféleképpen tudunk róla. Ebben a könyvben a Winnicott-kép egy változatával ismerkedhetnek meg az olvasók, hiszen a jegyzetek, a bevezetők és természetesen maga a válogatás egyszersmind értelmezés is. A szerzőnek az utóbbi években két jelentős munkája is megjelent magyarul, ami lehetővé tette - a számos hivatkozáson, ismertetésen és értelmezésen túl - az eredeti szövegek olvasását. Mindkét kötet válogatás, azonban ezeket a válogatásokat még maga Winnicott készítette, a fordítás az eredeti, Winnicott által összegyűjtött írások alapján készült. A jelen kötet szerkesztője számára szabadságot adott, hogy a könyvet Winnicott szerkesztői utasításaitól függetlenül állíthatta össze, ugyanakkor ez nagy felelősséget is rótt rá, hiszen Winnicott igen termékeny szerző volt, így több száz tanulmány közül kellett válogatnia. A válogatásban három fő szempontot követtem. 1. Arra törekedtem, hogy a könyvben a teljes életmű keresztmetszete, Winnicott tárgykapcsolat-elméletének fejlődése megjelenjen. 2. Azokat a winnicotti gondolatokat igyekeztem részletesebben is bemutatni, amelyek napjaink pszichológiájára és pszichoterápiájára a legnagyobb hatást gyakorolták. Ezt a törekvést azzal is erősítettem, hogy a könyv zárófejezetébe jelentős kortárs pszichológusok Winnicotthoz kapcsolódó munkáiból válogattam. 3. Mivel a levelek és a rövid írások gyakran a gondolatok tömör és világos megfogalmazását teszik szükségessé, jó néhányat ezek közül is beválogattam a kötetbe. Hazai pszichoterápiás szakmai műhelyekben évtizedek óta folyik Winnicott elméletének, fogalmainak értelmezése, gondolatait és terápiás tapasztalatait a gyakorlati munkában alkalmazzák. A Madarász utcai Gyermekkórház Pszichoterápiás Szakrendelőjében („Faludi”) évtizedeken keresztül dolgoztak fel és referáltak Winnicott-szövegeket. Virág Teréz Winnicott rövid, konzultációs módszerének, az úgynevezett firkának a megismertetésében és elsajátításában végzett jelentős munkát (1993). Jelent meg gyűjteményes kötet a Faludi műhelymunkájából, aminek címe és tartalma egyaránt Winnicottot idézi (Lust-Kökény, 1998). Hosszú listát lehetne írni azokról a szakemberekről, akik kisebb-nagyobb mértékben hozzájárultak Winnicott gondolatainak meghonosításához. Az alkotások sohasem függetlenek szerzőik életútjától. Pszichoanalitikus szerzők esetében ez a megállapítás különösen érvényesnek tűnik. Freud ez ügyben sajátos aggodalmakat is megfogalmazott: a befejezetlen analízisen átesett analitikusok kívülre vetíthetik saját személyiségük sajátosságait a tudomány területére, azt a benyomást keltve, mintha elméletüknek univerzális érvényessége lenne (1912, idézi Makari, 1996). E megállapítással nehéz vitatkozni, példa lehetne rá akár maga Freud is, nem csak Erikson, akivel kapcsolatban gyakran utalnak arra, hogy identitáselmélete összefügg saját hányatott sorsával. A pszichoanalitikusok esetében az életrajz és önéletrajz azért is kényes terület, mert nemcsak elméletalkotók, hanem gyakorló szakemberek is, és pácienseik olyan részleteket ismerhetnek meg életükből, melyek megzavarhatják őket.