Az európai családjog kézikönyve

Alegría Bonis szerint a „családjog új fejezetet nyitott az európai integráció történetében. Ezen a területen rövid idő alatt napvilágot látott uniós jogalkotási aktusok megváltoztatták a családok nemzetközi magánjogi szabályozásának átfogó képét Európában. Az uniós polgárok családjoggal kapcsolatos érdekei egyértelműen tükröződnek abban, hogy az emberek többsége elvárja az Uniótól, hogy szerepet vállaljon a tagállamok közötti családjogi szabályozás megkönnyítésében.”' Egy 2006-os Eurobarometer-felmérés szerint az uniós polgárok 60%-a várja el ezt azt Uniótól a házassági felbontására vonatkozó jog tekintetében, a gyermekek feletti szülői felügyeleti joggal kapcsolatos jogalkotás tekintetében ez az elvárás 67%-os. A fiatal generáció (15-24 év) uniós jogalkotással kapcsolatos elvárásai a családjog terén még ennél is magasabb értékeket mutatnak.A határon átnyúló családjogi ügyek tekintetében a legmegbízhatóbb adataink a házassági ügyekről vannak, ezek körében több kutatás, hatástanulmány is készült az utóbbi években. Az Európai Unióban közel 122 millió házasságot tartanak nyilván, ebből 16 millió tekinthető nemzetközinek. Nemzetközi párokról akkor be- szélünk, ha a házaspárok állampolgársága eltérő, vagy különböző tagállamokban rendelkeznek szokásos tartózkodási hellyel, ill. olyan tagállamban élnek, melynek nem állampolgárai. 2007-ben, a 27-ek Európai Uniójában a házasságkötések száma 2,2 millió volt, a bontóperek száma meghaladta az 1 milliót. Igaz az Eurostat megállapítása, mely szerint kb. minden második házasságra jut egy bontóper. Ehhez hasonlóan az ugyanebben az évben bejegyzett 211 000 élettársi kapcsolat közül 41 000 volt a nemzetközi pár.A határokon átnyúló szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekről nincsenek ilyen pontos adataink, ennek az az egyik oka, hogy az ilyen ügyek gyakran a házassági per járulékos kérdéseként merülnek fel, mint gyermekelhelyezés, kapcsolattartás - így nincs erre vonatkozó külön statisztika-, máskor jogellenes gyermekelvitel, -visszatartás problematikájaként.2003-ban az Európai Unió akkori 15 tagállamában összesen több mint 1500 jogellenes gyermekelviteli ügyet regisztráltak. A családjogi ügyek további jelentős szegmensét kitevő családi, rokoni kapcsolatból, vagy házasságból eredő határokon átnyúló tartási ügyek számáról sincsenek pontos statisztikáink, de azt tudjuk, hogy jelenleg millió uniós polgár él állampolgárságától eltérő államban. A házasságot felbontó vagy különválást kimondó ítéletek 80%-a kötelez tartásra, melyek teljesítésének 50%-ával adódnak problémák.7 Ha elfogadjuk, hogy évente kb. 160 000 ún. nemzetközi bontóper van az Unióban, akkor évente kb. 130 000 ügyben állapítanak meg tartási kötelezettséget, melyek felének a behajtása lehet problémás. Úgy vélem, a fenti adatok magukért beszélnek: évente sok ezer uniós polgárt érintenek közvetlenül a határokon átnyúló családjogi ügyek, amelyek jellegüknél fogva sokkal közvetlenebbül és érzékenyebben hatnak a felekre, mint pl. gazdasági ügyeik. A különváló párok növekvő száma az Európai Unióban a növekvő mobilitással párosulva elkerülhetetlenül egyre több, határokon átnyúló jogvitához vezet, mind a házassággal kapcsolatos eljárások és gyermekelhelyezés, mind a tartási igények tekintetében.