Faragó László [1911-1966]

Faragó László, a magyar neveléstudománynak az 1940-esévek derekán színre lépő, a felszabadulás után néhány évig vezető szerepet betöltő képviselője, nemzedékének a pedagógia területén legképzettebb és a tudomány művelésében minden bizonnyal legtöbbre hivatott tagja Budapesten, 1911. április 23-án született. Apja mérnök volt. Az első világháborúban bevonult, s többé nem tért vissza családjához. A háború után néhány évig Romániában élt. Később egy műszaki szaklapnak volt ügynöke, és hirdetéseket gyűjtve utazgatott szerte Európában. Franciaországban telepedett le, ahol a második világháború idején eltűnt. Lászlót zenetanár édesanyja, Reiszky Emma nagy gondok között nevelte három évvel fiatalabb, György nevű öccsével, az 1944-ben elhunyt, akkor már európai hírű zongoraművésszel együtt. Tizenöt éves korától iskolatársai korrepetálásából, később kisebb diákok tanításából járult hozzá a család fenntartásához. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti evangélikus gimnáziumban, a tanulmányi versenyek tükrében a kor legeredményesebb hazai középiskolában végezte.1 Méltán országos hírű iskolája — eltérve a középiskolák akkoriban országosnak mondható gyakorlatától — évi értesítőiben nem közölte a tanulók érdemjegyeit. így Faragó Lászlóról is csak annyit, hogy az 1921/22. tanévben a 66-os létszámú l/A osztályba járt, és tandíjmentességet élvezett. Az osztálylétszám a IV-ig 44-re csökkent, majd az V-ben — a párhuzamos osztályok összevonása után — ismét 61-re emelkedett. 1928/29-ben a Vlll-ot 46-an kezdték el. Miután egy tanuló év közben kimaradt, 1929 júniusában érettségire 45-en jelentkeztek. Közülük jelesen érett 17 (köztük Faragó László), jól 18, érettnek minősült 10. Tandíjmentességét Faragó mindvégig megőrizte, kivéve az V. osztályt, amikor féltandíjmentes volt. (Hogy ennek tanulmányi vagy fegyelmi természetű oka volt-e, nem tudhatjuk. A Pedagógiai Főiskola igazgatójaként tartott egyik előadásában arra utalt, hogy életében egyetlen tanárával került konfliktusos helyzetbe, de az szerencsére csak rövid ideig tanította.) Az értesítő közlése szerint Vll-ben két jutalmat is kapott, akkor tehát már a legjobbak közé kellett tartoznia. A következő évben, 1929-ben a középiskolai tanulmányi versenyen a fizikában 30 középiskola küldöttje vett részt, és Faragó László harmadikként végzett. Tanév végi jutalmazása is ezt az eredményt tükrözi. V. osztályos korától, tehát az 1925/26. tanévtől rendszeresen megtaláljuk Faragó László nevét az értesítőnek a gimnázium nagymultú Dal- és Zeneegyesületének évi munkájáról közölt beszámolójában is. 1925. december 19-én a Hősök emléktáblája javára rendezett hangversenyen két diáktársával Haydn zongoratrióját adja elő.