Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig

Magyarországon az orosz irodalom a 19. század második felétől egyre ismertebbé vált, számos fordítás, cikk látott napvilágot, s 1897-ben megjelent az első összefoglaló mű: Podhraszky Lajos Bevezetés az orosz irodalom X-XVII. századi történetébe c. könyve. Ezt több mint negyedszázad múlva, 1924-ben követte Bonkáló Sándor kétkötetes munkája, Az orosz irodalom története. Az 1944-gyel záródó időszakban több kortárs orosz író maradt ismeretlen a magyar olvasó előtt; 1945 után viszont a számos értékes kiadvány mellett sok olyan regény, elbeszélés, verseskötet is jelent meg, amelyeknek kiválasztása sokszor nem művészi értékek, hanem ideológiai szempontok alapján történt. Bonkáló Sándor említett müve óta könyvünk az első olyan magyar nyelvű összefoglalás, amely megkísérli az orosz irodalom történetének rövid áttekintését a kezdetektől 1940-ig. Az egyes korszakokkal már több magyar irodalomtörténész foglalkozott (csak kiragadott példaként említem meg Iglói Endre, Török Endre, Bakcsi György értékes munkáit, lásd Válogatott bibliográfia). Szerzőik könnyebb helyzetben voltak, mint mi, mert nem kellett ilyen hatalmas anyagot viszonylag kis terjedelmű könyvben bemutatniuk. Mi viszont kénytelenek voltunk eltekinteni az egyes művek részletes elemzésétől, s arra szorítkoztunk, hogy az orosz irodalom főbb korszakairól, irányzatairól, a legjelesebb írók tevékenységéről megbízható, jól áttekinthető képet adjunk. Kötetünket nem csak orosz szakos egyetemi hallgatóknak szánjuk: az orosz irodalomról a világirodalom keretében magyar nyelven tartott előadások népszerűsége azt sejteti, hogy tárgyunk iránt érdeklődésre számíthatunk a különböző szakos bölcsészhallgatók s remélhetőleg a középiskolai tanárok, diákok, valamint a művelődni vágyó olvasóközönség szélesebb körében is. A bemutatott 20. századi írók egy részét (pl. Vaginovot, Erdmant, Harmszot, Platonovot) a magyar olvasó egyáltalán nem vagy csak alig ismeri. De az elmúlt évek, sőt évtizedek változásai, kutatásai nyomán több klasszikus író életművéről is élénk vita bontakozott ki, új szempontok kerültek előtérbe, esetleg sokáig tabunak számító kérdések merültek fel. Terjedelmi okok miatt e vitákra nem térhetünk ki részletesen, de elemzéseinkben igyekeztünk a fontosabb új megállapításokat figyelembe venni. A könyvben felsorakoztatott írói portrék hat szerzőjének szemlélete, stílusa termé- szetesen sokban eltér egymástól, s a kötet szerkesztője egyáltalán nem tekintette céljának, hogy eltüntesse a köztük megfigyelhető különbségeket, hiszen nincsen egyetlen „üdvözítő” módszer, az irodalmi müvek vizsgálata különböző szempontok alapján történhet és hozhat értékes eredményeket. Szívesen foglalkoztunk volna rendszeresebben az orosz irodalom magyarországi fogadtatásával, a fontosabb fordítások jellegzetességeivel, de terjedelmi okokból erre sem volt lehetőségünk.