Keresés
Összes találat megjelenítve : 8
Összes találat megjelenítve : 8
Találatok
A közigazgatás szervezeti rendszerét, működését érintő, a 2010. évi választásokat követően hozott kormányzati döntések átalakították az államigazgatási/önkormányzati rendszert, a közfeladatok ellátásának rendjét. E folyamatok a közigazgatás valamennyi területét érintették, kihatottak (kihatnak) a közigazgatás és az emberek közötti kapcsolatok alakulására is,
amelynek fontosságához nem férhet kétség. Ennek ellenére megállapítható, hogy viszonylag kevés figyelmet kap e téma a szakmai, gyakorlati munkákban (itt most a politikai megnyilvánulásokat nem érintjük). Ezért is döntött úgy a PTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszéke és A Jövő Közigazgatásáért Alapítvány, hogy 2013 márciusában konferencián vitatja meg a jelzett témakör számos vetületét, majd az Alapítvány könyvben is megjelenteti a tanácskozás írásos anyagát azzal, hogy az azon részt venni nem tudó, több jeles elméleti, gyakorlati szakembert is felkér a kötetben való publikálásra. Ők e kérésnek nagy örömmel tettek eleget. Köszönet valamennyi szerzőnek magas színvonalú munkájáért. A közel 20 szerző munkáját tartalmazó kiadvány írásai közvetlenül, vagy közvetetten érintik e központi kérdést, de értelemszerű témaköri elkülönülést
is adnak. Erre figyelemmel a szerkesztő 5 tematikai egységbe csoportosította a tanulmányokat. Az első fejezetbe kerültek azok, amelyek európai kitekintésben …
Tovább a műhöz
1999. november 25-én a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara tudományos emlékülést rendezett Számel Lajos professzor születésének 80. évfordulója alkalmából. A nagyszámú elméleti és gyakorlati szakember és az egyetemi hallgatók előtt megtartott tanácskozás igen magas színvonalú előadásait a pályatársak, a hazai közigazgatástudomány jeles képviselői tartották. A szervezők ezúton is köszönetüket fejezik ki azért, hogy „első szóra” eljöttek Pécsre és azért is, hogy tanulmányaikat eljuttatták a kiadóhoz. Ennek révén vált lehetővé az, hogy (viszonylag rövid időn belül) napvilágot láthasson e mű. Ugyancsak köszönet illeti a nyomdát, a gyors megjelentetésért. A konferencia nem véletlenül választotta központi témájául a törvényességet. Tette ezt egyrészt azért, mert ez az a problémakör, amely végighúzódik a szameli életművön, s - hasonlóan az elmúlt évtizedekhez - a törvényesség maradéktalan érvényesülésének biztosítása korunk közigazgatástudományának, politikai, állami életünknek is egyik legaktuálisabb problémája. A tanulmányok felölelik az alkotmányosság és törvényesség
összefüggéseitől a közigazgatási eljárásig, az irányítási, felügyeleti viszonyokon keresztül az EU-csatlakozásból fakadó követelmények számbavételéig a közigazgatás elmélete és gyakorlata előtt álló jelentős kihívásokat, s javaslatokat adnak …
Tovább a műhöz
Csefkó Ferenc 1947. február 21-én született Kalocsán. 1973-ban szerzett jogi diplomát a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, 1976-tól az – akkori – Államjogi Tanszéken kezdte egyetemi pályafutását, majd 1997-től adjunktusként a Közigazgatási Jogi Tanszéken tevékenykedett, 2009-től címzetes egyetemi docensként vesz részt a Közigazgatási Jogi Tanszék oktatási és kutatási tevékenységében. Csefkó Ferenc pályafutását sokrétű és sokoldalú szakmai tevékenység jellemezte, de ezek közül mindig különös odaadással és odafigyeléssel látta, és látja el a mai napig egyetemi tennivalóit. Választott tudománya és Alma Matere iránti alázata, elkötelezettsége, és szeretete példaértékű. Oktatási és kutatási tevékenységében az elmélet és a gyakorlat közötti egyensúlyra törekedett, publikációt a tudományos alaposság és a letisztult gondolatmenetek jellemzik. A hallgatókkal és az oktatókkal való viszonyát mindig a közvetlenség, a kollegialitás és a kölcsönös tisztelet határozta meg. A Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Kara, illetve a Közigazgatási Jogi Tanszék, továbbá a pályatársak, oktatótársak, volt tanítványok, tisztelők, barátok nevében köszöntjük a hetven éves Csefkó Ferencet születésnapja alkalmából. Kívánunk az Ünnepeltnek minden jót, sok boldogságot, jó egészséget és további kitartó alkotókedvet!
Tovább a műhöz
Az Emlékkönyv Dr. Bihari Ottó (1921-1983) akadémikus volt kollégáinak, barátainak, tanítványainak és más tisztelőinek megemlékezése a hazánkban és külföldön egyaránt elismert, jelentős szerepet betöltő tudós születésének 80. évfordulójára. Bihari Ottó — korának kiemelkedő alkotmányjogásza — 1956 szeptember 1-től 1983-ban bekövetkezett haláláig dolgozott a pécsi jogi karon. 1957-ben védte meg kandidátusi értekezését, 1962-ben pedig az állam- és jogtudományok doktora fokozatot nyerte el. Kutatómunkájában és publikált műveiben elsősorban alkotmányjogi és államszervezeti kérdésekkel, az állam és egyház viszonyával, az államhatalom gyakorlásának továbbfejlesztésével foglalkozott, de emellett területfejlesztési tárgykörökben is jelentős életművet hagyott hátra. Átfogó történelmi ismeretei, széleskörű nyelvtudása, magas fokú filozófiai képzettsége lehetővé tették, hogy a jogi, politológiai, szociológiai és összehasonlító módszert alkalmazó — interdiszciplináris jellegű — vizsgálódásai eredményét ne csak monográfiáinak, tankönyveinek és számos tanulmányának megírása során hasznosítsa, hanem e szemléletet törekedett érvényesíteni egyetemi oktatómukájában is. Az MTA 1973-ban levelező, 1979-ben pedig rendes tagjává választotta. Munkásságát 1975-ben Állami Díjjal ismerték el. Generációkat oktatott és nevelt. Szerette tanítványait, …
Tovább a műhöz
Az Pozsonyból Pécsre költözött Erzsébet Tudományegyetem nyolcvan esztendeje, 1923 október 24. napján tartotta ünnepélyes tanévnyitó közgyűlését. Az egyetem négy karán — köztük a jog- és államtudományi karon — ekkor kezdődött meg az oktatás .A korabeli dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a kar a megnyitásakor — miként a világháborúból súlyos veszteségekkel éppen csak kilábalt ország — komoly nehézségekkel küzdött. A beiratkozott mintegy kétszáz rendes és rendkívüli hallgatónak három szemináriumi helyiség jutott, és a kari jegyzőkönyvek szerint — mivel a karnak egyetlen folyóirat sem járt — a professzorok saját költségükre voltak kénytelenek a legnélkülözhetetlenebb könyveket és folyóiratokat beszerezni. Ehhez képest túlságos optimizmusnak tűntek Klebelsberg Kunó kultuszminiszternek a tanévnyitón elmondott szavai: „az Erzsébet egyetem tanári karát olyannak ismerem, hogy meg van győződve róla, meg fogják alkotni itt a Magyar Heidelberget." Ha a nagyhírű német egyetemmel nem is versengünk, büszkén mondhatjuk, hogy az egyetem, és a jogi kar állta a huszadik század gyakran drámai megpróbáltatásait. Annak ellenére, hogy még a megszüntetés gondolata is felmerült, a kar közösségének állhatatos erőfeszítései nyomán napjainkban az ország egyik legjelentősebb tudományos és oktatási műhelye működik a 48-as téri — és 2002 óta a Dohány utcai — …
Tovább a műhöz
Közjog és jogállam
- 2016
Dr. Kiss László 1951. február 10-én született Jánosházán. 1970-ben kezdte egyetemi tanulmányait a Janus Pannonius Tudományegyetem (mai nevén: Pécsi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karán. Itt szerzett 1975-ben jogi diplomát (és doktorátust). Már egyetemi évei alatt intenzív kötődést mutatott az államigazgatási (közigazgatási) jogterület iránt, az egyetemi tanulmányok befejezése után Száméi Lajos professzor hívására a Kar Közigazgatási Jogi Tanszékén kezdett oktatni. 1977-ben vette át tanársegédi, 1980-ban adjunktusi, 1982-ben pedig egyetemi docensi megbízását. 1992-ben a Köztársasági Elnök egyetemi tanárrá nevezte ki. 1982-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori értekezését. 1988-1989-ben Humboldt-ösztöndíj keretében a marburg-i Philipps Egyetem vendégkutatója volt. Kiss László gazdag oktatói-kutatói tevékenysége mellett impulzív közéleti tevékenységet is végzett. Ennek keretében - akadémiai tisztségei mellett - 1991 és 1995 között a Magyar Közigazgatási Kamara elnökhelyetteseként,
majd 1995-től 1998-ig a Magyar Közigazgatási Kar alelnökeként tevékenykedett. Két alkalommal is (1989-1990, 1995-1998) részt vett a Deregulációs Tanács tevékenységében. Kiss Professzor Úr a pécsi Jogi Kar közösségének meghatározó tagja, jogászgenerációkat vezetett és vezet be - javarészt Ivancsics Imre „társaságában” - a …
Tovább a műhöz
Amikor 2007 őszén a PTE Állam- és Jogtudományi Kara Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszékének közössége kezdeményezte, hogy Ivancsics Imre kollégánk 70. születésnapjára „tisztelgő kötetet” adjunk ki, örömmel, a felelősség miatt kis félelemmel és nagy elszántsággal fogtunk e megtisztelő feladathoz. Nem kevés kihívásnak kellett ugyanis eleget tenni, hiszen valaha volt tanárunkról van szó, kinek később nem csupán oktatótársai, de számos kutatásban közösen dolgozó kollégái lehettünk. Ez a kollegiális, sőt talán mondhatjuk baráti viszony évtizedeket ívelt át, sokunknak adva szakmai, emberi segítséget, támaszt. A kar és a tanszéki munkaközösség akként döntött, hogy a kiadvány kifejezetten szakmai legyen; a vállalt témakör elméleti megalapozottságát adó (de gyakorlati megközelítéseket is nyújtó) olyan tanulmányokat kértünk, melyek kapcsolódhatnak Ivancsics Imre eddigi életpályája során született több száz tanulmány, könyv, könyvrészlet mögött, vagy azokban megjelenő problémakörökhöz; ahhoz, hogy milyen feltételek, garanciák szükségesek a köz szolgálatára hivatott államhatalmi, közigazgatási szervek törvényes működéséhez; hogy azok tevékenysége megfeleljen a jogállamiság szigorú követelményeinek, soha nem feledve azt (amit Ivancsics Imre számtalan előadásában, írásában hangsúlyozott), hogy nem mi (állampolgárok) vagyunk értük, hanem …
Tovább a műhöz
Egy épület alapköve olyan, az építkezéskor lefektetett, szilárd alapzat, amelyen az egész épület nyugszik. Ahogy halad előre az építkezés, elvész szem elől, mert a falak, a tető emelkedik elénk. Mégis, ha egy alapkő elmozdul, belerendül az egész épület, s csak nagy nehézségekkel és munkával pótolható. Egy egyetemi kar építésekor is szükség van alapkövekre: olyan
„alapító atyákra", akiknek vállaira lehet emelni az egész építményt. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának szerencséje volt az alapító atyáival. Olyanok vállalkoztak a nehéz feladatra, akik komolyan gondolták vállalásukat, és teljesítették is azt. Lehetett rájuk építeni, szilárdan és kitartóan viselték a terhet. Karunk első dékánja és négy intézetigazgatója közül most - utolsóként - Prof. Dr. Kalas Tibor adja át a terhet a mögötte állóknak. Oktatóként, tanszékvezetőként, intézetigazgatóként, dékánhelyettesként, dékánként - mindig, ahova szólította a kötelesség - megtette a magáét. Mindvégig lelkiismeretesség, megbízhatóság, objektivitás, s mindenek fölött a Kar iránti feltétlen hűség és lojalitás jellemezte ténykedését - s jellemzi ma is. Öröm és szomorúság fog el, amikor az Olvasó kezébe helyezem e kötetet: öröm, hogy én is építkezhetem az alapokra, melyeket ily módon készen kaptunk, s szomorúság, amiért nélkülöznünk kell a
továbbiakban. Valamennyiőnk …
Tovább a műhöz