A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra (2/1)

Bár a legdurvább anyagisággal vádolják rendesen e kort, a melly ben élünk : ha nyugottan vizsgáljuk, a mik körülünk történnek, mindnyájunknak meg kel győződnünk a felöl, hogy alig találhatni a történetekben egyetlen századot, mellyben egész népek bizonyos eszmékért nagyobb készséggel áldozták volna föl anyagi jólétöket. Ebből következik, hogy csak akkor foghatjuk föl korunk összes mozgalmait, ha tisztában vagyunk azon eszmék felöl, a mellyek e mozgalmakat előidézték, s- azoknak irányát kijelölik. Ha azt akarjuk, hogy a tudomány a köz izgatottság csilapitását előmozdítsa, mindenek előtt azt kell tehát tisztába hoznia, minő értelmet tulajdonitnak azon eszméknek, a melvlyekért korunk lelkesül, milly befolyást gyakorolnak ez eszmék az összes viszonyokra, különösen az államra, s milly föltételek mellett lehetséges ez eszmék valósítása ? Ezt kisértem meg a jelen műben. Természeténél fogva kétfős a föladat, mellyet magamnak kitűztem. Vizsgálni kellett mindenek előtt : melly értelemben törekedtek eddig a szabadság, egyenlőség és nemzetiség eszméit valósítani, melly eredményei lettek e törekvésnek, s hová fog vézetni valószinüleg, ha tovább is ezen irányt követik ? S e kérdésekkel foglalkozik e munka első része. Aztán meg kellett mutatni : vájjon helyes-e ezen értelem, vagyis egy-e azzal, a melly értelemben e fogalmak valósággal uralmat gyakorolnak az emberek kedélye fölött? meg kellett mutatni, melly értelemben lelkesül az emberek nagyobb része ezen eszmék mellett, azaz milly értelemben kell azokat sajátkép korunk uralkodó eszméinek tekintenünk ; s elvégre hogy ez értelemben véve ezen eszméket lehetö-e. és melly eszközökkel lehet valósítanunk ? Oily kérdések, mellyeket a második részben kísérlettem megoldani. Megoldottam-e föladatomat, és hogy e műnek, melly komoly tanulmányok és komoly tapasztalatok eredménye, lesz-e némi hatása a politikai tudományokban uralkodó tévedések megszüntetésére : mások döntsék el. Annyit teljes önérzettel niondhatok, hogy az igazság utáni törekvés volt egyedüli czélom, s annálfogva méltó joggal megvárom olvasóimtól, hogy tisztán tudományos kísérletnek tekintsék munkámat, és nem pártiratnak. Meglehet, magam csalódtam : másokat csalódásba ejteni bizonyára távol volt tőlem ; s igy e könyv azon nem egészen mindennapi érdemre legalább is számot tarthat, hogy két vastag kötetben, melly politikával foglalkozik, nincs egyetlen sor is, a miről a szerző meg nem volna győződve.